Megvan a tizenharmadik

Több mint két éve európai szak ember, a korábbi holland szövetségi kapitány Bert Bouwer irányítja a japán együttest, a csapatedző, Fudzsimoto Hadzsime nevéből kiindulva pedig harcos lányokra számíthattak a mieink. Ami azt illeti, tényleg harcosak, bár ázsiai válogatott lévén ez természetes. Mizuno Keiko góljával 3–2-re vezettek is a kék mezesek, más kérdés, hogy először és utoljára. Németh András együtteséből – amelyből Kovacsicz Mónika és Hornyák Ágnes maradt ki – Görbicz Anita, Szamoránsky Piroska és Tóth Tímea nőtt a mezőny fölé az első félidőben, az irányító, beálló, átlövő trió az első 14 magyar gólt vállalta. A második játékrésznek háromgólos előnnyel vágtak neki a mieink, akik érthetetlen módon egyik pillanatról a másikra öszszezavarodtak, az átgondolatlan támadójáték pedig megbosszulta magát: a 48. percben 26–26-ot mutatott az eredményjelző. Persze nem történt tragédia, mert Szucsánszki Zita első, majd második világbajnoki találatával, valamint Pálinger Katalin újabb bravúros védéseivel helyreállt a világ rendje. Az imént említett állást követően hét megválaszolatlan gólt szereztek a magyarok, és ezzel a leglényegesebb kérdésre megkaptuk a választ: legjobbjaink tizenháromból tizenharmadszor is megverték Japánt. Hétfőn viszont illene jobban játszaniuk a lányoknak, többek között azért, hogy emlékezetes legyen Pálinger 200. és Hornyák (ha nevezi a mester) 50. válogatottsága.

Az E-csoport másik mérkőzésén Spanyolország 13–12-es félidő után 29–24-re győzött a Kongói Köztársaság ellen.