Színvonalas csata volt
Az elején azt hihette az egyszerű szemlélődő, hogy futóversenyre jött, nem kosárlabda-mérkőzésre. Felváltva estek a kosarak, szinte mindenki betalált, akinek erre lehetősége adódott. Nem feltétlenül azért, mert olyan jó a keze, hanem mert a védekezésnek csíráját sem lehetett felfedezni egyik palánk alatt sem. Nem véletlen, hogy a negyed derekáig abszolút egálra álltak a felek, és minden kezdőjátékos neve mellett virított már pont az eredményjelzőn. Az első tíz perc második felében megmaradt a hazaiak pontossága, a vendégeké viszont elpárolgott. Így pillanatok alatt markáns előnybe került Sztojan Ivkovics együttese. Különösen a „Puska” becenévre hallgató – Baján kosaraslegendának számító édesapjáról, Hosszú Istvánról ragadt a becenév fiára – Hosszú Gergely irányzéka maradt pontos: harmadik precíz triplája után nyolcpontnyira ugrottak meg a hazaiak, s az előny a szakasz zárásáig kerek tízre nőtt.
Hogy aztán pillanatok alatt elillanjon. Továbbra sem javult a védekezés , hanem az iram fokozódott még tovább. Különösen Szabó Zsolt járt élen az agilitásban, Antonio Jefferson és Larry Blair az eredményességben. Az amerikai kisember hármasával a 16. percben át is vette a vezetést a vendégegyüttes, ám megtartani nem tudta. Wittmann Krisztián és Tóth Norbert tett ezért a legtöbbet. Előbbi nemcsak jól szervezett, ponterőssé is vált – a nagyszünetig 15-ig jutott –, utóbbi pedig nem hibázott dobást: négyszer emelte rá, négyszer talált.
Az első félidő 66, illetve 67 százalékos dobóteljesítményét a második húsz percben hiba lett volna elvárni a csapatoktól. A ponttermés nem azért csökkent, mert jobban figyeltek a védekezésre az együttesek, hanem mert fáradtak a játékosok, és pontatlanabbá váltak. Ennek ellenére a közönség nem unatkozott. Az Univer a harmadik negyedben csupán megközelíteni tudta vetélytársát, utolérni nem.
A kritikus pillanatokban a szerb légiós Dragan Alekszics rutinos megoldásai győzelmet értek a pécsiek számára.
