Jones simán nyert
A szombati Roy Jones–Felix Trinidad mérkőzés első hat menete kiegyenlített küzdelmet hozott a Madison Square Gardenben; a bunyósok, ha nem is alibiztek, nem pörögtek teljes fordulatszámon. Roy Jones (52–4–0, 38 K. O.) időnként felpörgött, megvillantak gyors öklei, Felix Trinidad (42–3–0, 35, K. O.) pedig igyekezett nyomás alatt tartani az amerikait, záporoztak az ütései. De ami megrendítő erejű mondjuk nagyváltósúlyban, az a John Ruiz ellen nehézsúlyban is vbcímet nyerő Jonesnak meg sem kottyant. Jól védekezett, kontrázott, a hetedik menetben egy szűken meghúzott jobbkezessel leütötte a két év és nyolc hónap után éles meccsen bokszoló Trinidadot, de lefiniselni nem tudta – más kérdés, hogy ekkora gyakorlatilag eldőlt a meccs.
A 10. menetben a Puerto Ricó-i még egyszer padlót fogott, végül pontozással vereséget szenvedett (117:109, 116:110, 116.110). Nem jött be a találkozó előtti jóslata, hogy Oscar De La Hoya ellen sem őt tartották esélyesnek, mégis nyert. Igaz, az a meccs 1998-ban volt. Jones közelebb járt a találkozót megelőző jóslatokban az igazsághoz. A 39. évét január 16án betöltő öklöző, azt nyilatkozta, a legszebb születésnapi ajándék az lenne, ha kiütné Titót, de így sem bánkódik.
„Nem hittem volna, hogy állva tudsz maradni ellenem tizenkét meneten keresztül” – mondta a meccs után, amelyet – nyilván a saját szempontjából – nagyszerűnek minősített. „Jones gyors volt, néhányszor keményen eltalált, de a pontozás arányát túlzásnak tartom” – reagált a vesztes, aki hozzátette, ad magának egy kis időt, hogy eldöntse, valaha a kötelek közé lép-e még.
Noha a walesi Joe Calzaghe és az amerikai Bernard Hopkins csak április 12-én mérkőzik, Don King menedzser már kavar: „Azonnal indulunk Walesbe, és megkezdjük a tárgyalásokat.”
De vajon honnan tudja, hogy Calzaghe menedzsmentjével kell tárgyalnia? Erre Jones adta meg a választ: „Ha Calzaghe és Hopkins küzdelme úgy végződik, ahogyan én gondolom, még Walesbe is elmennék bunyózni.”
