A kritikákra nem figyel
A vietnami élvonal tabelláját alighanem befagyasztanák a Cong Viettel vezetői – ha éveken át nem is, de csaknem egy hónapig csodálhatják, tudniillik a holdújév miatt az ötödik és a hatodik forduló között huszonöt napos szünetet tartanak…
Ha azt írjuk, hogy január 6-án álomszerűen indult a szezon a vietnami telefontársaság által szponzorált csapat számára, akkor finoman fogalmazunk: az első osztály újonca vendégként győzte le a V-league 2007-es bajnokát, a Binh Duongot. Ez persze nem jelentette, hogy a Viettel máris az aranyérem első számú várományosává lépett elő, de a gárda magyar vezetőedzője, Gálhidi György szerint arra mindenképpen jó volt az idegenbeli bravúr, hogy futballistái elhiggyék, a legjobbak között is lehet keresnivalójuk. Igaz, a második játéknapon nem „találtak” semmit sem: a Cement Hai Phong 2–1re megverte a Congot. Azóta bebizonyosodott, hogy az a vállalható vereségek kategóriájába tartozott: a Cement ugyanis bebetonozta helyét a tabella élén. Ami pedig a folytatást illeti, két újabb győzelmet, valamint egy döntetlent ért el a hanoi együttes, így 13 vetélytársa közül tizet megelőz.
„Jók vagyunk – foglalta össze a lényeget a magyar szakember. – Minden várakozást felülmúl eddigi szereplésünk, a vezetők már át is estek a ló túlsó oldalára, mert úgy vélik, hogy az élmezőnyben végezhetünk. Nem állítom, hogy lehetetlent kérnek, ám jobban tesszük, ha szerények maradunk. Mondom ezt annak ellenére, hogy a tavalyi bajnokot megvertük, a negyedik helyezettet szintúgy, míg az ezüstérmessel megosztoztunk a pontokon. Érdekes, leginkább a HP Hanoi ellen szenvedtünk, városi riválisunkat hiába sorolhatjuk a gyengébb együttesek közé, csupán az utolsó percben értékesített büntetővel tudtuk felülmúlni. Remek derbi volt, hétezer néző tombolt a lelátón, hangosabban szóltak a dobok, mint a rockkoncerteken szoktak…”
Jegyezzük meg, a Viettel mindent megtett, hogy ne a kiesés ellen kelljen küzdenie: a rajtra egy hónapig készült Berlinben. Gálhidi György szerint rendkívül hasznos volt a németországi edzőtábor, a harmad-, illetve negyedosztályú ellenfelekkel szemben még sikerélménnyel is gazdagodtak játékosai, akik egyedül a hideggel nem tudtak megbarátkozni – többen is jelezték a trénernek, hogy életükben először fázik a lábuk… A felkészülés eme szakaszában még Huszák Géza is besegített erőnléti edzői minőségben, akinek októbertől decemberig szóló szerződését január végéig meghosszabbították. Februártól viszont már csak két magyar maradt a Cong alkalmazásában: Gálhidi György az exdiósgyőri védővel, Katona Attilával erősíttette meg a keretet.
„Katona Attila még nem illeszkedett be tökéletesen, gyaníthatóan azért, mert sokat várnak tőle, és ő is sokat vár magától – hallhattuk a szakember őszinte értékelését. – Támadnak is az újságírók, hogy miért játszatom állandóan, de amíg az eredmények mellettem szólnak, addig aligha szükséges a bírálatokkal foglalkoznom. Különben is: öt mérkőzésen három gólt kaptunk, ráadásul abból kettőt szabadrúgásból, nem hinném, hogy megérdemelnénk a kritikát. Na, mindegy, ennél nagyobb bánatunk ne legyen ebben az évben.”
Az edző nem titkolta, ha rajta múlna, már most megtoldaná egy esztendővel az október 15én érvényét vesztő megállapodását, ugyanis „…egyrészt jól érzem magam, másrészt végre annyit keresek, amennyire régóta vágytam. No, ne gondoljanak dőzsölésre, odahaza sokan megkapják, amit én Vietnamban, csakhogy Magyarországon én nem tartoztam a kivételezettek körébe…”.
A holdújév miatt február 23ig szünetel a bajnokság, de Gálhidi Györgynek ez nem okoz fejfájást („…legalább sokat edzhetünk”). Hordozható telefonja elvesztése miatt sem bosszankodott: szinte még el sem tűnt a készülék, már meg is kapta az újat.
Lám, ez (is) az előnye annak, ha valaki jól irányítja a Viettelt…
