Nagy nevek nélkül esélyünk sincs.
Nagyjából ez a tilburgi torna történéseinek összegzése, ami első olvasatra minimum elkedvetlenítő, hiszen a mostani vegyes válogatott sima vereséget szenvedett a decemberi Pannon-kupa óta összetételében feljavított Ukrajna ellen, márpedig épp a sárga-kék alakulat lehet a legnagyobb ellenfelünk a tavaszi divízió 1-es vb-n. A felütés ellenére azonban a helyzet nem reménytelen, a csapat ugyanis most is képes volt rendezni a sorokat a sokkoló 0–4-es első harmad után, aztán másnap Hollandia, harmadnap pedig Horvátország ellen kifejezetten koncentráltan játszott. Pat Cortina szövetségi kapitány üzenete eljutott a „központig”: ahogy bedobták a korongot, a játékosok megindultak. Erre mondta Énekes Lajos másodedző negyedórával az utolsó meccsünk után, a csarnok oldalában lazítva:
„Egyszerű játék a jégkorong, csak korcsolyázni és passzolni kell.”
Holéczy Roger a végig hibátlanul dolgozó Tokaji Viktor mellett a csapat legjobbja volt a hosszú hétvégén, az újoncok közül Benk András hozta idei príma formáját, a kellemes meglepetés pedig néhány ifjú egy-egy villanása mellett Jobb Dávid – a vezérkar által kiemelt – jó játéka volt.
Igen ám, de a két szép győzelem messze az ukrán színvonal alatti társulatok ellen született, s a formajavulás után visszafogottságra figyelmeztető üzenetnek hatott, hogy Ukrajna a szedelőzködő magyar válogatott szeme láttára 11–2-es mészárlást tartott a házigazda Hollandia ellen… Szóval a most pihentetett nagyjaink, ábécérendben Ladányi Balázs, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Szélig Viktor, Szuper Levente, Vas Márton plusz a csapatkapitány Kangyal Balázs, valamint Sille Tamás és az AHL-ben vitézkedő, s esetleg bevethető Vas János feltétlenül kell majd ahhoz, hogy a szapporói verseny az elképzeléseink szerint alakuljon, s az utolsó napon ki-ki meccsen dönthessünk az ukrán csapattal arról, melyikünk lép feljebb – és persze a magunk javára döntsünk…
„Addig azért el is kell jutni – merengett a brüsszeli reptér információs tábláját bámulva Cortina még vasárnap éjjel. – Az ukránok bivalyerősek, ezt láthattuk most. A japánok pedig otthon lesznek, ami rengeteget számít, úgyhogy egyelőre csak harmadikok vagyunk a feljutásra várók között. Legjobbjaink visszatérése nemcsak a minőség javítása miatt fontos, hanem azért is, mert ők tudják felfelé húzni a többieket. Ha az elején nem csinálunk butaságot – amiben segít majd, hogy nagyjából erősorrendben következnek az ellenfelek –, akkor igenis lesz esélyünk a vébén.”
