A BL-mérkőzésen még játszani akar
Játékát látva úgy tűnik, egyáltalán nem viselték meg az elmúlt esztendő kínjai. Gondolta-e valaha is, hogy a Ferencváros labdarúgójaként az élvonalba jutásért küzd? Játékát látva úgy tűnik, egyáltalán nem viselték meg az elmúlt esztendő kínjai. Gondolta-e valaha is, hogy a Ferencváros labdarúgójaként az élvonalba jutásért küzd?
Valóban többnyire a napos oldalon jártam, de volt részem szomorúságban is – mondta Lipcsei Péter. – Azt azonban soha egyetlen pillanatig sem hittem, hogy csapatunkkal megeshet a szégyen, hogy másodosztályú lesz. Számtalan megpróbáltatás, gáncsoskodás közben az anyagi ellehetetlenülés határára sodródva juttattak minket a pokol fenekére. De ezen már nincs mit sopánkodni, úgy tűnik, szebb napok jönnek, nekünk nincs más dolgunk, mint hogy kiharcoljuk a feljutást.
Sokak szerint új időszámítás kezdődött azzal, hogy angol befektető kezébe került a labdarúgócsapat. Egyetért-e ezzel a megállapítással?
Két napig folyt az ünneplés, volt itt tortaszeletelés, tűzijáték, no meg pezsgőbontás, úgyhogy boldogok vagyunk, de megnyugvás csak akkor lesz, ha az elmaradt pénzek a számláinkra kerülnek.
A jelek szerint nemcsak a tartozások rendezésére futja majd, hanem új játékosok vásárlására is. Ön szerint a jelenlegi keret alkalmas az élvonalra?
Eddig csupán Paul Shaw és Szkukalek Igor számít új embernek, s bár hallottam magam is a lehetséges érkezőkről, egyelőre fogalmam sincs, kik jelenthetnek erősítést. Azonban így vagy úgy, de kötelező a feljutás, senki és semmi sem állíthat meg bennünket. Persze hamarosan óhatatlanul szükség lesz új és meghatározó futballistákra.
Ha Lipcsei Péteren múlna, milyen kaliberű játékosokat szerződtetne?
Futballista vagyok, nem pedig játékosügynök, így nem az én feladatom a kiválasztás. Természetesen látom, hol szorít a cipő: csatárok kellenének, mert ugyan Eduard Ndjodo és Paul Shaw is gólveszélyes, de mi van, ha megsérül vagy megbetegszik valamelyikük. Olyan játékosok lennének hasznunkra, akik feltalálják magukat a kapu előtt.
Angol, afrikai vagy délamerikai labdarúgót látna szívesebben a Fradiban?
Nem számít a nemzetiség, az a fontos, hogy eredményes legyen, és érezze, a Ferencváros nem hétköznapi csapat. Nem zsoldosok kellenek, hanem olyan futballisták, akik velünk, régiekkel és újakkal együtt érzik, milyen az, amikor megdobban a Fradi-szív. Nem számít, milyen nemzetiségű, én kiszolgálom, bárki legyen is. Céljaink világosak: feljutás az NB I-be, aztán egy év múlva indulni kellene a nemzetközi kupában.
Eddig ezt csak a vezetők hangoztatták, a játékosok is teljesíthetőnek tartják a tervet?
Miért ne! Első lépésként feljutunk az NB I-be, aztán jöhet a Magyar Kupa s azzal együtt az UEFA-kupa-indulás. Ha valóban megerősödik a keret, akkor a következő bajnokságban már aranyérmesek lehetünk az NB Iben, s utána a Bajnokok Ligája következik.
A kérdés az: Lipcsei Péterrel vagy nélküle?
Kétezer-kilenc június végén lejár a szerződésem, de egy évet még szívesen ráhúznék. Már csak azért is, hogy tiszta lelkiismerettel, nyugodt szívvel fordítsak hátat a labdarúgásnak. Természetesen nem a klubnak, hiszen a Ferencvárostól nem kívánok elszakadni.
Az edzői pályára készül, így aztán előfordulhat az is, hogy Lipcsei Péterrel a kispadon szerepel majd a Fradi a BL-ben…
Ez utópia, ám tény, ha minden jól megy, B-licences edző leszek. Azonban most még a pálya az én világom, nem a kispad.
Úgy tudni, hétfőn ismét ünneplés következik, mégpedig a szurkolókkal.
Valóban, Rieb György elnökkel és Berki Krisztián sportigazgatóval azt tervezzük, hogy ott leszünk futsalcsapatunk hétfői bajnoki mérkőzésén a népligeti kézilabdacsarnokban. Szeretnénk köszönetet mondani a szurkolóknak, mert a legnehezebb órákban is kitartottak mellettünk, a szimpátiatüntetésért, amelyet az angol befektető mellett rendeztek.
