Földrajzilag ugyan nem, mégis helytálló a megállapítás: Budaörs sziget. A futball szempontjából mindenképpen. Fájó ezt kijelenteni, mégis az a legnagyobb dicséret az NB II Nyugati csoportjában szereplő klubról: mintha nem is magyar lenne. Az embernek a kulturált környezetet látva az az érzése, osztrák vagy német alsóbb osztályú együttes otthonában jár. Remek füves és sokak által irigyelt műfüves pálya – ám a „sziget” minősítés nem elsősorban ezért jár.
A helyiek azt mondják, több fontos tényező egybeesése kellett hozzá, hogy a budaörsi futball ma úgy álljon, ahogy. Mindenekelőtt kulcsfontosságú, hogy Wittinghoff Tamás polgármester és a budaörsi önkormányzat felismerte a futball fontosságát, a benne rejlő lehetőségeket, és megteremtették a nyugodt működés alapjait. A játékosok pontosan tudják, hogy nem számíthatnak csúcsgázsira, itt éppen annyit ígérnek, amennyit ki tudnak fizetni. Ez hátrány ugyan egy-egy kiszemelt labdarúgóért folytatott küzdelemben, mert a futballisták hajlamosak oda igazolni, ahol nagy pénzt – ígérnek. Hogy aztán mégsem két éven át, hanem inkább csak egy-két hónapig kapják meg, már más téma.
„Vannak megfogalmazott céljaink – mondta a klub új marketingese, Szűcs Mihály, akit a Ferencváros Bajnokok Ligájában menetelő csapatából ismerhetnek a szurkolók. Budaörsön fejezte be az aktív futballt, ám ma is edz a csapattal, és ha elfogynak a védők, még pályára is lép. – A legfontosabb, hogy az itt élők magukénak érezzék a csapatot, és ebben nagy segítség, hogy az önkományzat sokat is tesz a futballért. Különböző akciókat szervezünk, hogy igazi családi program legyen a vasárnap délutáni meccs. Játszóházat is tervezünk a kisebb gyerekeknek, színvonalas büfét működtetünk, és még sorolhatnám. A műfüves pálya egyre több gyereket csábít hozzánk, szeretnénk a budaörsi és környékbeli gyerekekkel megszerettetni a focit. Voltaképpen nem akarunk semmi különöset, csak kiszámítható körülményeket, szerethető csapatot – kulturált, emberi környezetben.”
