Óriási iramban kezdődött a ta lálkozó, eleinte fej fej mellett haladtak a csapatok, s a jelen lévő kétezer nézőből – köztük mintegy kétszáz szolnoki – kevesen gondolták, hogy gálaelődás lesz a vége. A nyírségiek gyakorlatilag nem töltöttek, csak tüzeltek, az elzárásra és leválásra épülő szisztémájuk nagyon nem ízlett a Tisza-partiaknak. Noha Vernard Hollins duplájával és Donatas Sabaliauskas triplájával öt másodperc alatt feljött négy pontra a Szolnok (27–23), később kiderült, ez volt a meccsen a legszorosabb állás.
Ezután az Olaj képtelen volt tartani a lépést. Hihetetlenül magabiztosan és jól játszott a nyírségi gárda, s emellett kitűnő dobószázalékkal értékesítette lehetőségeit. A félidei statisztika nyomasztó hazai fölényt mutatott, Sitku Ernőék 73 százalékkal dobtak mezőnyből. A parádés nyíregyházi játék nem sok jót ígért a folytatásra a vendégeknek, s úgy tetszett, a
keleti rangadó már az első játékrészben eldőlt. Aztán Déri Csaba legényei ott folytatták, ahol abbahagyták, a fordulás után 12 hazai pont született szolnoki válasz nélkül. A 26. percben Srdjan Helbich kipontozódott egy technikaival, amit szövegelésért kapott, majd a 3. negyedben 72–39-nél Cziczás László büntetője vetett véget az 5 perc és 50 másodperces szolnoki gólképtelenségnek, amikor már tényleg eldőlt a meccs. Varázslatosan kosarazott a Marso, amely a szezon legjobb és leglátványosabb játékát nyújtotta, és a győzelmek számában beérte a címvédőt.
