Szurkolók: mezeket fel!

Steve Richard jó fej. Nagyon jó. Erről mindenki meggyőződhet, ha Újpestről Rákospalotára vezet az útja, lévén a két észak-pesti kerület határán fekvő egykori KGST-piac (ha nincs BKV-sztrájk, akkor Újpest-központból a 104-es busszal menjünk, esetleg a fekete 96-ossal a Cérnagyártól a Sződliget utcáig) törzsközönségének méltán népszerű, színes alakja.

Szó szerint.

Steve Richard ugyanis Nigériából jött hosszú évekkel ezelőtt Európába szerencsét próbálni, világot látni, mígnem kikötött az újpesti-palotai piacon. Ha lenne munkakönyve, az állna benne: Steve Richard parfümárus. Úgy bizony. Hősünk megbecsült, tisztességben pocakot eresztő és állandó illatfelhőbe burkolózó kiskereskedő, a Novák-piac jó kedélyű Nwankwo Kanuja. Íme: „Ő lenni egyik kedvenc játékosom nekem. Kanu nigériai, mint én, és jó focista. Szeretem a focit. A Real Madrid, a Manchester United igazi szupercsapatok. Tévében mindig nézem a »Champions Ligát«. Meg a magyár válogátottat is. Csucsák Balászt ismerem, ő lenni nagyon jó, akár egy finom francia parfüm.”

Kétszer sem kellett kérni, Steve – vagy ahogy a sorok között hívják: Gyurcsány – a gyakorlatban is demonstrálja, hogy ízig-vérig futballszurkoló. A Novák-piac másik ismert figurája, Pali standjánál piros póthajat és sárgakék reacos kesztyűt húz, úgy kurjongatja: „Hájrá, magyár válogátott!”

„Steve-et én neveztem el Gyurcsánynak. Erős akcentussal és állandóan összevissza beszél, de amúgy aranyszíve van – mondja a piac egyetlen, futball merchendise-ra szakosodott árusa, Pál. – Mezeket, sapkákat, sálakat, pólókat és kesztyűket adok megfizethető áron. Pali vagyok, de én senkit nem veszek palira. Tőlem jöhet ide fradista, újpesti vagy akár REAC-szurkoló is, kiszolgálom. Rám még nem volt panasz a piacon. Ha kell valami, keressetek meg, én beszerzem, a parfümöt kivéve. Az Gyurcsány barátom biznisze.”

Megköszönjük a tippet, aztán indulunk tovább.

Néhány buszmegállóval arrébb, a Megyeri úton korábban sohasem bonyolított még akkora forgalmat az ajándékbolt, mint a legutóbbi karácsonykor – állítja Gyuri. Az Újpest FC recepciósa (egyben az ajándékbolt eladója) büszkén mutatja a lila-fehér kulcstartót, a klubcímeres poharat, a játékosok által aláírt labdát. A tisztára pucolt vitrinben éppenséggel nem mutat rosszul Habi Ronald meze, de az embernek így is van némi hiányérzete.

„Ez azért van, mert a készletünk valóban nem teljes, legalábbis egyelőre. A szurkolói boltot folyamatosan fejlesztjük, a tervek szerint nemsokára külön kis helyiséget kapnak majd az ereklyék, addig pedig maradnak a jelenlegi szerényebb körülmények – ezt már Nemes Károly, azÚjpest FC sajtófőnöke mondja. – Sajnos a csapatok színeivel,címereivel ellátott tárgyak, ereklyék értékesítése Magyarországon gyerekcipőben jár. Külföldön ez üzlet, méghozzá jó üzlet. Egy európai élcsapat éves költségvetésének jó

néhány százalékát kiteszik a mezek, sálak, ágyneműk és egyéb csecsebecsék eladásából befolyt pénzek. Ugyanakkor téved, aki azt gondolja, pusztán a klubok közötti különbség, mondjuk, az Újpest és a Liverpool közötti öt BEK/BLgyőzelemnyi diferencia az oka a jelentős bevételek elmaradásának. A merchandise nem csak karácsonykor lehetne itthon is jó biznisz, csak éppen Magyarországon ehhez nincs meg az a stabil vásárlóerő, ami megvan Németországban, Olaszországban, Spanyolországban vagy Angliában.”

Ebben van igazság.

Újpesten – vagy Magyarországon bárhol másutt – már fokozott érdeklődést jelent, ha tucatnyi látogató érkezik.

„ ...és közülük nem mindenki vásárol. Ha mégis, akkor inkább az olcsóbb, ezer forint alatti cuccokat viszik, esetleg az akciós mezeket, a már kifutott modelleket. A magyar szurkoló is költene kedvenc csapatára, ha lenne miből – veszi vissza a szót Gyuri, arecepciós, majd félig büszkén, félig halkan, bizalmasan súgja, hogy olykor még fradisták is betoppannak vásárolni ezt-azt. – Vesznek valamit, de

közben szemlesütve bizonygatják, hogy ajándékba lesz. Külföldiek egyébként rendszeresen megfordulnak nálunk. Volt már itt Newcastle Unitedszurkoló és Feyenoord-drukker is. Ők a fanatikus gyűjtők, bármerre is járnak a világban, mindig költenek futballsálakra vagy mezekre.”

Kispestet, a magyar futball leglátványosabb fejlődésű bázisát nem lehet kihagyni, ha a mezekről van szó. Annál is inkább, mert a korábban sokszor elátkozott tulajdonos, Piero Pini erre sem áldozott pénzt vagy energiát, ezért az ő idejében boldog-boldogtalan árulhatta egy kempingasztalon a Honvéd-sapkát és a kispesti ceruzahegyezőt. A mégoly csekély haszonból egyetlen fillér sem vándorolt a klubkasszába. George F. Hemingwaynek azonban erre is gondja volt, s ma már hivatalos ajándékbolt működik a Bozsik-stadionban.

„A magyar futball elsősorban az alacsony társadalmi rétegeket érdekli, éppen ezért nem lehet jelentős bevételeket tervezni a reklámtárgyak értékesítéséből – jelenti ki SzabadosGábor, a Budapest Honvéd marketingmenedzsere. – Klubunk költségvetésében elenyésző a különböző tárgyak eladásából származó bevétel. Jó esetben egy százalék. A merchandise Magyarországon pusztán marketingértékkel bír, profit gyakorlatilag nincs belőle. Ugyanakkor fontos, hogy legalább azt a szűk vásárlókört, amely erre tud áldozni, kiszolgáljuk. Általában ugyanazok az emberek jönnek a boltba, sajnos nagyon kevés az új arc. Ezért figyelünk rá, hogy a kínálatot állandóan frissítsük, vagy hogy olykor különleges darabokkal keltsük fel az érdeklődést. Például itt van ez a Honvéd-címeres tanga…”

A végszó ezek után nem lehet más, mint az, hogy a világ egyik leggazdagabb csapata, a Manchester United az előző évi büdzséjének több mint harminc százalékát a klub ajándékboltjaiba befolyt pénz fedezte. A futballban ez a valódi piac – nem pedig az, ahol mi is jártunk, Rákospalota és Újpest határán…