Nem féltette a lábát
„Pali bácsi, én belehaltam volna, ha nem futballozhatom tovább” – mondta Lisztes Krisztián az apjaként tisztelt Kaszás Pálnak, aki annak idején öt éven át edzette. A Ferencváros utánpótlástrénere 22 évvel ezelőtt ismerte meg Lisztest, s azóta is követi pályafutását. Kaszás Pál szerint korábbi tanítványa egy hónap múlva olyan lesz, mint amikor a Ferencváros felnőttcsapatában bemutatkozott.
Lisztes Krisztián vezérletével a Ferencváros legyőzte a III. Ker. TUE-t, pedig a negyvenkilencszeres válogatott csak a második félidőben lépett pályára. Az első tíz perc a 14 évvel ezelőtti Lisztes Krisztiánt idézte. Megilletődötten, félszegen futballozott, biztonsági passzai voltak, nem vállalt előretöréseket, de aztán egy ellene elkövetett szabálytalanság után mintha elmúlt volna a félsz. Lisztes Krisztián belelendült, s ettől kezdve már vezéregyénisége volt a csapatnak.
Nem a Ferencvárosban megszokott poszton futballozott, hiszen annak idején általában a két ék mögött szerepelt, most azonban Csank János jó érzékkel (hogy nagyobb területen játszhasson) visszább rendelte a középpályán, hogy mélységből indulhasson, s onnan mozgathassa a csapatot. Minden megmozdulását taps kísérte a lelátóról: ha tehette, bokából passzolt, látványosak voltak a keresztlabdái, s két élményszámba menő gólpasszt is adott.
Noha felkészülési mérkőzésen játszott, úgy tűnt, nyoma sincs korábbi súlyos sérülésének, nem is féltette a lábát: becsúszott, bátran és látványosan cselezett, ráadásul lendületből, nem öncélúan. Míg fiatalabb társai hangos szóval kérték, követelték a labdát, Lisztes Krisztián helyezkedésével erőszakolta ki, hogy neki passzoljanak.
Nem véletlen, hogy taps kísérte az öltözőbe, mégsem biztos, hogy vasárnap, a BKV Előre elleni bajnoki mérkőzésen ott lehet társai között. Mert bár a szerződést megkötötték, játékengedélye még nincs meg. Pedig az élvonalba igyekvő Ferencvárosnak nagy szüksége lenne az egészséges, hasznosan, jó formában futballozó Lisztes Krisztiánra.
„Jólesett a fogadtatás, köszönöm a tapsot – mondta a mérkőzés után a középpályás. – Lehet, hogy a nézőtérről úgy látszott, eleinte óvatosan futballozom, de állíthatom, nem volt bennem félsz.”
