Pocsék színészkedés
Hiába volt elszánt Kutasi Róbert, a REAC sportigazgatója a Tatabánya elleni mérkőzés előtt, a pályán lévő sárga-kékekre még csak véletlenül sem ragadt át a lelkesedése, így aztán a rákospalotaiaknak meg kellett elégedniük az 1–1-es döntetlennel.
Ez pedig még barátok közt is édes kevés, elvégre Aczél Zoltán csapata tavaly szeptember 29. óta képtelen a bajnokságban győztesként elhagyni a pályát (akkor a Diósgyőrt verte meg 1–0-ra). Ha mást nem, legalább a fordulóig pusztán öt pontot gyűjtő tatabányaiakat illett volna legyőznie, főképp, hogy a Szőnyi úti „házigazdák” majd 85 percen keresztül emberhátrányban futballoztak.
„Sokkal nagyobb lelkesedést vártam el aabdarúgóimtól” – zsörtölődött a lefújás után az öltözőfolyosón Aczél Zoltán, a REAC vezetőedzője. A szakember elsősorban mentális hiányosságokkal magyarázta csapata gyenge teljesítményét. Magyarán: a pályán lévő vendégjátékosok képtelenek voltak felnőni a feladathoz, amely elé a megfogyatkozó, ám szívósan küzdő Tatabánya állította őket.
„Hiányzott belőlünk a plusz, amely a helyes döntések meghozatalához szükséges” – folytatta az értékelést Aczél Zoltán. A tézist alátámasztandó, két jelenetet ragadtunk ki a mérkőzésből. Mindkét esetben gólt szerezhetett volna a REAC, ám ehelyett játékosai inkább megpróbálták eljátszani, hogy a büntetőterületen belül szabálytalankodtak velük szemben. Az első eset – a 66. percben – volt a látványosabb: Torma Gábor még sárga lapot is kapott műesésért, pedig a hálóba is guríthatta volna a labdát.
„Éppen erről beszélek – helyeselt a rákospalotaiak szakembere. – A kézenfekvő megoldások helyett érthetetlen megmozdulásokra ragadtatjuk magunkat, és ez bosszantó! Arról már nem is beszélve, hogy színészi teljesítményünk is pocsék…”
