A Bayern már túl sok volt
„Akár Münchenben, akár Frankfurtban, akár Stuttgartban játszunk, mindig valamelyik régi csapatommal találkozom” – igyekezett tompítani a német média által gerjesztett feszültséget a Bayern München–Wolfsburg kupaelődöntő előtt Felix Magath, a vendégegyüttes edzője. A legtöbb lap Magathtal vezette fel a találkozót, elvégre alig egy éve még ő volt a Bayern trénere, csak aztán az első két tavaszi fordulóban szerzett egy pont megpecsételte a sorsát. Akkor már nem számított, hogy az első két müncheni évadjában (2004–2005, 2005–2006) bajnok és kupagyőztes lett, csak az, hogy a harmadikban egyetlen sorozatban sem alkotott maradandót.
Magath ma már Wolfsburgban bizonyíthatja hozzáértését, ráadásul teljhatalommal felruházva dolgozik, nem csupán edző, önmaga főnökeként menedzser is. Az ősszel még kevés eredménye volt a munkájának, a tavasszal viszont jelenleg a „farkasoké” a legjobb formában lévő csapat, hét forduló alatt szerzett 16 pontjukat csak megközelíteni tudta a Bayern München és a Bayer Leverkusen (14-14). Ráadásul a Wolfsburg óriásölővé nőtte ki magát, ebben a szezonban a nagyok közül a Schalke (1–1, 2–1), a Werder Bremen (1–1, 1–0) és a Hamburg (2–2) sem bírt vele, a kupa elődöntőjébe vezető úton pedig a Hamburgot és a Schalkét is félretolta az útból.
A Bayernnel viszont már nem volt szerencséje. A legutóbbi két tétmérkőzését elveszítő (Anderlecht 1–2, Cottbus 0–2) bajor gárda már az első félidőben nagy tempót diktált, de a döntést a második játékrészre tartogatta. Ki más, mint a közelmúltban a Kicker címlapján Napóleonként ábrázolt Franck Ribéry indította el Berlin felé a Bayernt? A francia a 61. percben Marcelinho labdavesztése, illetve Miro Klose passza után talált be, és attól kezdve nem volt kérdés, hogy huszadik kupaelődöntőjéből a tizenhatodikat is sikerrel veszi a Bayern.
