Kellemes húsvéti ünnep

Várhidi Péter egy gyors ritmusváltással előbb megelőzött két, járógéppel közlekedő angol kisnyugdíjast, lehuppant egy kényelmes fotelba a szálloda teraszán, majd nagyvonalúan kijelentette: a bőség zavarával küzd a támadóposztokon. A szövetségi kapitány alig másfél hónappal ezelőtt Cipruson, a szlovákok elleni mérkőzés előtt fogalmazott így, kifejtve, hogy elöl a négy helyre (három támadó középpályás plusz egy csatár) nyolc futballistája van. Várhidi rögvest azt is megkockáztatta, hogy a magyar válogatott legnagyobb erénye ebben a játékosanyagban rejlik, emiatt fejfájásra csak az ad okot, kiket ültessen a padra.

Most március van, nyakunkon a szlovén meccs, de Várhidi Péternek huszonnégy órával a kezdő sípszó előtt gőze sincs, hogyan rakja össze a támadónégyest. Az alapemberei elfogytak.

Gera Zoltán ,,szülői engedéllyel” (apa lett) marad távol, Hajnal Tamás és Halmosi Péter a hétvégén megsérült, Húsvéthétfőn pedig Dzsudzsák Balázs bicegett le a pályáról az edzés felénél, majd jelezte: probléma van. A csapatorvos arca akkor sötétült el végképp, amikor nem sokkal később Buzsáky Ákos szólt, hogy neki is fáj a lába.

Nem csodálkoznék, ha az egymás után érkező rossz hírek hatására úgy kellett volna fellocsolni Várhidi Pétert. Kollégám még éppen elcsípett egy rezignált mondatot a szájából, hogy másfél év munkája egy nap alatt tönkrement, ami nyilván túlzás, de azért tökéletesen szemlélteti a helyzetet. A mérkőzést elhalasztani már nem lehet, játszani muszáj, épkézláb futballistákat pedig akár a föld alól, akár a sufniból, akár a megye kettőből, de kénytelen lesz előrántani a szövetségi kapitány. Más kérdés, hogy alapcsapatát így is elvesztette a fontos, de még nem sorsdöntő összecsapás előtt.

Egyébiránt emlékeztetnék arra, hogy Cipruson csapnivaló volt a válogatott támadójátéka. Annál most feltétlenül jobbat várunk – bárki játsszon is.

A futball már csak ilyen. Látni akarjuk a fejlődést.