A győri trilógia első része
A győri szurkolók az elmúlt években hozzászoktak a sikerekhez. Ezt jelzi, hogy a Magyar Kupa négyes döntőjének második napjára jóval korábban fogytak el elővételben a jegyek, mint a szombati elődöntőkre, pedig akkor még nem volt biztos, hogy az ETO az aranyéremért játszik – igaz, a Rába-parti szurkolók számára ez egy pillanatig sem volt kérdés.
A Fradi elleni elődöntőben sokszor akadozott az ETO gépezete, s a fináléban sem kezdtek jól Konkoly Csaba játékosai. Ha kicsit pontosítani akarunk, akkor úgy fogalmazunk, hogy a találkozó elején nem bírtak az ősi rivális Dunaferr kapusával, Paula Ungureanuval. Pálinger Katalin is kiválóan védett, ám az újvárosiak román kapuvédője eleinte szinte megbabonázta a hazaiakat. A válogatott Vérten Orsolya eszén kétszer is túljárt a kapus, de valamennyi győri játékos szemében jelentősen megnőtt Ungureanu ázsiója. Hogy a mezőnyjátékosokról se feledkezzünk meg, a hazai oldalon a sérülése után ezúttal már támadásban is jeleskedő Tomori Zsuzsanna, míg a dunaújvárosiaknál Laluska Eszter volt a húzóember a találkozó elején. A Dunaferr védekezésében megkülönböztetett figyelem jutott Görbicz Anitának, majd Imre Vilmos korai időkérése után Tomorira is jobban ügyeltek a vendégek.
Mielőtt igazán aggódhatott volna az ünneplésre készülő győri szurkolósereg, jött a már megszokott ETO-ritmusváltás, 6–6 után valósággal állva hagyta ellenfelét a hazai együttes. A remek formában kézilabdázó Tomori találata volt a jeladás a rohamra, majd – a hírek szerint a szezon végén távozó – Ana Djokics harcolt ki büntetőt, amelyet Görbicz értékesített, s Vérten Orsolya és Aurelia Bradeanu is betalált, így máris négygólosra nőtt az ETO-előny. Szünetig maradt a különbség, a folytatásban pedig hamar el is dőlt a kupadöntő.
A fáradó dunaújvárosiak támadójátéka egyre erőtlenebb volt, a Győr pedig kíméletlenül használta ki a lehetőségeit. Az egyre felszabadultabban játszó ETO félelmetes lerohanásai ellen nem volt ellenszere a Dunaferrnek, s ekkor már Ungureanu sem tudott segíteni csapatán. A kupa sorsa a második félidő derekára eldőlt, hiszen 23–14-re vezetett a vendéglátó együttes, mégsem örülhettek felszabadultan a hazai hívek. Az egyik dunaújvárosi támadásnál ugyanis aláfordult Görbicz Anita jobb bokája, és a 2005ben a világ legjobbjának választott irányítót ölben vitték le a pályáról. (Az első diagnózis szerint részlegesen szakadt el a játékos bokaszalagja, ami nem túl jó hír a hétvégi BLelődöntő előtt.)
Vezére nélkül is növelte előnyét a Győr, s a papírformának megfelelően sorozatban negyedszer is megnyerte a Magyar Kupát, megszerezve ezzel az idei évre tervezett három trófeából (MK, bajnokság, BL) az elsőt.
Ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk, ünnepelt a Magvassy-sportcsarnok közönsége, Görbicz Anita pedig bokasérülése ellenére mosolyogva emelte magasba az MK-serleget. Kívánjuk neki, hogy ugyanezt a mozdulatot megismételhesse majd a BLdöntő után is!
