Úgy fúj, mint egy katonatiszt

„Szia, szia!” – a baráti üdvözlés mindennaposnak tűnhet, ám alkalmi beszélgetőtársunk nem hétköznapi ember: Mawla Hussain, a REAC– DVTK (5–5) mérkőzés katari játékvezetője. A bíró másodszor járt Magyarországon („Csodálatos ország, csodálatos emberek” – szólt kurta honértékelése), és élete első NB I-es mérkőzésére készülődött szombaton. Ennek ellenére cseppet sem aggódott, széles mosolyát le sem lehetett radírozni az arcáról. A 35 esztendős bíró jól bírta a tempót a REAC–DVTK meccsen, és nem véletlenül: „A katari légierőnél vagyok erőnléti edző” – dicsekedett Mawla Hussain.

A játékvezető a tapasztalatszerzés apropóján tölt el nálunk több hetet, s hogy erre lehetősége volt, az a magyar és a katari játékvezetői bizottság közötti jó kapcsolatnak, Vágner László JB-elnök munkájának köszönhető. Évek óta hagyomány, hogy néhány bajnokira kölcsönösen meghívják a másik ország játékvezetőit.

„Ez volt a hetedik meccsem, Magyarországon és még sohasem volt gondom az itteni játékosokkal” – mondta Mawla Hussain, amikor rákérdeztünk, nem zavarják-e a lelátóról érkező és a futballistáktól kapott – számára érthetetlen – zrikák.

Szombaton a nézők – bizonyítva, hogy mégiscsak szorult beléjük némi magyaros vendégszeretet – spóroltak a „hülye vagy!” rigmusokkal, ám néhány, hideg sörtől barázdált torokból előtört a nem dicséretnek szánt „ennél még a Bede is jobb!” kritika.

A katari játékvezetőnek nem volt könnyű dolga, hiszen Sopronban volt minden: meg nem adott tizenegyes, némi dulakodás, a REACedző, Aczél Zoltán lelátóra száműzése, és nem utolsósorban tíz gól, igazságos elosztásban. Még egy órával a lefújás után is alig fogta fel Mawla Hussain, mibe is csöppent.

„Gyors volt a meccs, nagyon gyors, a csapatok ide-oda cikáztak” – hüledezett a bíró, de élénk mosolya jelezte: minden percét élvezte.

A szidalmakat pedig nem értette.