Pofon után nincs bocsánat (folytatás)
hangzott ez már... – kiemelt biztonsági intézkedésekre számíthatnak a drukkerek.
A rendcsinálás elkél, annál is inkább, mert a legutóbbi hazai, Kecskemét elleni mérkőzés után (ekkor 2–1-re kikapott az FTC) többen mégis bejutottak a pályára, felidézve a 2003-as baljós eseményeket, és csak a vakszerencsének tudható be, hogy az ünneplő vendégjátékosok nem váltak üldözöttekből áldozatokká.
Természetesen a közvélemény kíváncsian várja a belső vizsgálat eredményét, a józanabbak remélik, hogy nem csupán az öklét használó kameruni csatár bűnhődik, hanem azok is, akik elmulasztották megvédeni a labdarúgókat, akik azt hitték, hogy a nyugdíjas éjjeliőr útját állhatja húsz nekivadult fiatalnak (noha Európa más térségében sem ismeretlen a szurkolói nyomás egy-egy klub vezetőségére, nehezen hihető, hogy az egyesületnél nem védik az értékeket, így a játékosokat). Mert a klubvezetők szerint Magyarországon nem a megvadult szurkolók, hanem az újságírók jelentik a legnagyobb veszélyt a csapatra... Kérdés, hogy vajon az angol tulajdonos mit szól az eseményekhez, s bekövetkezhet-e, ami Várszegi Gábor esetében megtörtént: az üzletember éppen a szurkolók ellenséges viselkedésére hivatkozva fordított hátat a Ferencvárosnak. A szurkolók szószólója, Boros Bánk Levente – aki egyébiránt meglehetősen jó kapcsolatokat ápol Kevin McCabe-bel, a leendő többségi tulajdonossal... – amondó, a befektetők nem fordítanak hátat a Fradinak.
Remélhetőleg ez így is van, mint ahogyan reménykedni lehet abban is, hogy az új gazda arra sem sajnálja a pénzt, hogy olyan zárat vegyen az öltözőajtóra, amelyhez a szurkolóknak nincs kulcsuk.
