Balikó Tamás, a Pécsi Nem zeti Színház igazgatója is figyelemmel kíséri a helyi kosárcsapatok közötti – nem mindig egészséges – presztízsharcot. Szomorú is – de nem igazán ettől…
Egy városban élek a kosarasokkal, Rátgéber Laci személyes jó barátom is, persze hogy minden olyan hírre felfigyelek, amely Pécs jelképeivel kapcsolatos. Márpedig a női kosárcsapat ilyen – kezdte a színészrendező-igazgató.
Akkor nyilván véleménye is van a két csapat közötti feszült viszonyról.
Hogyne, csak lehet, hogy nem azt fogom mondani, amit hallani szeretne. Tudniillik a gond nem az, hogy egyik vagy másik szakosztály érdemein felül vagy alul részesedne a városi pénzből, hanem hogy – kevés pénzt kapnak. Sajnos olyan elkeserítő átrendeződés folyik a városban, amelynek nem látom a végét. Nekünk is egyre kevesebb a pénzünk. Pedig régi kereskedői alapigazság: sikeres „üzletbe” nem szabad belenyúlni, márpedig a színház és a kosárlabda is roppant sikeres volt Pécsen, a város jelképeivé váltunk.
Látom, nem akar igazságot tenni a két edző, a két szakosztály között.
Nem, mert nem ők a hibásak. Ha kevés a pénz, óhatatlanul egymásnak esnek azok, akiknek az egzisztenciája ebből a pénzből táplálkozik.
Amikor kiderült, hogy Pécs lesz Európa kulturális fővárosa 2010-ben, mindenki azt hitte, dőlni fog a pénz.
Szó sincs erről, fordított irányú a pénzmozgás…
