A FIFA mellette, az EU továbbra is elutasítja

Megkülönböztetett figyelem kísérte a FIFA 58. kongresszusát, amely május 29-én és 30-án zajlott Sydneyben, ugyanis a „kötelező jellegű” határozatok mellett Sepp Blatter forradalmi javaslatáról is szavaztak a küldöttek. Bár a második napon történt sajnálatos baleset – az egyik küldöttet autó gázolta el, jelenleg kórházban ápolják – némileg megzavarta a tanácskozást, a résztvevők végül minden kérdésben döntöttek.

Elfogadták a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) új kódexét, és megállapodást írtak alá a két testület tiltott szerek használata elleni közös küzdelméről, visszavonták az Iraki Labdarúgó-szövetség tagságának felfüggesztését, valamint elhatározták, hogy gazdasági megfontolások miatt 2011-ben egyszerre döntenek a 2018-as és a 2022-es világbajnokság helyszínéről – ezek azonban csupán felvezették a legnagyobb érdeklődéssel várt kérdést, Sepp Blatter elnök „6+5-ös” elnevezésű tervezetét. A svájci sportdiplomata hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozott javaslata a fiatal játékosok, a válogatottak és a bajnokságok „nemzeti” jellegének védelmében hatban maximalizálja a kezdőcsapatban pályára küldhető légiósok számát; lényegében tehát új formát ad a kilencvenes évekig Európában, így hazánkban is működő rendszernek, amely korlátozta a külföldi állampolgárok játéklehetőségét. (Emlékezhetünk például a ferencvárosi Szergej Kuznyecov esetére, akinek „futballmagyar” státusáról hosszú vitát folytatott a zöldfehér klub és az MLSZ.)

Jean-Marc Bosman ügye később áttörést hozott a kontinens futballjában, az Európai Bíróság a belga játékos munkaügyi perének 1995-ös ítéletében ugyanis kimondta, az uniós állampolgárok korlátozás nélkül szerepelhetnek a tagországok klubcsapataiban. Ennek eredményeként pedig előállt a mai helyzet: a jelentős európai bajnokságok egytől egyig nemzetközi együttesek viadalává váltak.

Sepp Blatter úgy véli, ez megakadályozza az utánpótláskorú labdarúgók kibontakozását, elmélyíti a gazdag és a kevésbé tehetős klubok (és bajnokságok) közötti szakadékot, valamint megköti a szövetségi kapitányok kezét is. Hónapokon át gyűjtötte maga mellé a támogatókat, és bár a FIFA kongresszusa előtt még hajlandó lett volna engedni a tervét ellenzőknek (6+5 helyett 5+6-ra vagy 4+7-re módosítva a szabályt), végül meggyőzte a küldötteket: 155-en mellette szavaztak, és csupán öten ellenezték.

A 2012-től bevezetendő szabály ezzel ugyanakkor még nem kapott zöld utat, az EU tudniillik hallani sem akar a Bosman-ügyben hozott ítéletnek, valamint a szabad munkaerő-áramlás elvének ellentmondó határozatról. Vladimír Spidla munkaügyi biztos például – sportnyelven szólva – „piros lapot adna” a kongreszszus döntéshozóinak, egyben felhívta a nemzetközi szövetség figyelmét a Brüsszel által is felkarolt javaslatra, amely nem állampolgárság, hanem a nevelés helye szerint tenne különbséget a játékosok között.

Blatter viszont ezúttal nem hajlik a kompromisszumra, és még az Unióval szemben sem hátrálna meg – ahogy ő fogalmazott: „Ahol akarat van, ott út is van.”

Könnyen előfordulhat azonban, hogy a svájci sportdiplomata ezúttal zsákutcába tévedt.