kor svájci mezes tehénkolomp; ha cukrászda, akkor stadion alakú torta; ha gyógyszertár, akkor mini futballpályára felsorakoztatott izomlazító krém; ha gyermekruhabolt, akkor a résztvevő gárdák színeiben pompázó rugdalózók; ha pedig női divatüzlet, akkor a tizenhat ország zászlójával díszített tanga.
„Egymillió ember érkezik Bázelba, ami a mi olvasatunkban egymillió potenciális vásárlót jelent” – jelentette ki a helyi újságnak az egyik áruház vezetője. A svájciak egyébként nagyon tudatosan igyekeznek kicsalni a „tartalmat” a szurkolók pénztárcájából. A bázeli reklámszövetség minden bolttulajdonosnak listát küldött azokról az árukról, amelyek hagyományosan a legnépszerűbbnek számítanak a drukkerek körében (póló, hűtőmágnes, zászló), hogy így segítsék elő a „nagy kaszálást”.
A Svájc–Csehország nyitó mérkőzés előtt egy nappal azonban még nem hemzsegnek a boltokban a vevők, és a bázeli városközpontban is inkább a reklámok, mint a járókelők jelzik, hogy az országban jelentős futballeseményt rendeznek. A Marktplatzon, a városháza előtti sült kolbászosnál ugyan egy cseh sálba burkolózó anyuka majszolja a Bratwurstot gyerekével, de igen veszteséges torna elé néznének a házigazdák, ha ők jelentenék a vásárló „tömeget”.
A villamosok mindenesetre már készen állnak a kezdésre, a szerelvények első kocsiján két zászló lobog: az egyik svájci, a másik a torna többi tizenöt résztvevő országának valamelyikéé. A híres svájci szervezettség és pontosság pedig valóban mindenhol, mindenben visszaköszön: a villamos például az előre megadott menetrendhez képest csupán azért késik húsz másodpercet, mert a vezetőnek meg kell várnia, amíg a sínek közötti pázsitot egyengető munkások gépeikkel lehúzódnak a pályáról…
A tapasztalatok alapján a rendezőkön nem múlik, hogy az Európa-bajnokság kielégítse az igényeket. A labdarúgókon annál inkább.
