Kovács Katalint szétszedték a parton. A Világkupán magyar szempontból három elsőséget és olimpiai indulást szerző kajakos eleget tett az autogramkérők ostromának, és válaszolt a média képviselőinek kérdéseire. Mosolygott, ünnepelt, hiszen egy igen nehéz időszak kellős közepén állta úgymond a sarat. De mint mondta: ez csak egy kis fellélegzés, a neheze még csak most következik…
A három siker közül melyik volt a legfontosabb?
Nem szeretek rangsorolni, mindhármat ugyanolyan fontosnak tartom – állapította meg a versenyző. – Természetesen hihetetlenül boldog vagyok, hogy az egyes indulás jogát megszereztem, de tudom, hogy mindhárom számban van még javítanivalónk.
Az egyes rajtjánál eszébe jutottak az Athén előtti válogatók?
Hogyisne! Igyekszem nem rágódni a múlton, s nem nézni túlzottan előre. Azt hiszem, az a legjobb nekem, ha mindig csak az előttem álló feladatokra koncentrálok.
Melyek ezek?
Egyértelműen keményen kell dolgozni mind a négyünknek, hiszen mindenkinek kötelező a maximum a csapathajók sikeréhez. De érzem magunkban az óriási elszántságot, a lendületet és az összetartást.
Van értelme erőltetnie az egyes-páros duplázást a németektől elszenvedett vereséget látva?
Azt hiszem, hogy jó úton haladunk. Nyilván megbeszéljük majd a csapatban ezt az egyébként jogos kérdést is, addig nem igazán kívánok mit mondani.
