Miután Franciaország és Románia hétfő délután visszafogott játékkal kezdte meg a „halálcsoport” küzdelmeit, Marco van Basten és Roberto Donadoni együttesére várt a feladat, hogy bizonyítsa: nemhiába várta felfokozott érdeklődés e kvartett mérkőzéseit. A két trénernek kilencven percre félre kellett tehát tennie régi barátságát – 1987 és 1993 között, pályájuk csúcsán játszottak együtt a Milanban –, s bizony a kezdetben látottak alapján ebben nem is volt hiba. Ki tudja persze, hová vezetett volna a taktikai csata, ha egyetlen vitára okot adó játékvezetői döntés után nem változik meg teljesen a játék képe – a squadra azzurra percekig nem tért napirendre a svéd bíró 26. percben hozott ítélete felett, és mire Gianluca Zambrottáék feleszméltek, már kétgólos hátrányt kellett (volna) ledolgozniuk. Feltételes módban azonban nem érdemes beszélni a továbbiakban, hiszen az olasz védelem hiába reklamált egy emberként Peter Fröjdfeldtnél, ő habozás nélkül középre mutatott Ruud van Nistelrooy találata után. Stefan Wittberg asszisztenssel összhangban úgy ítélte meg ugyanis, hogy amikor Wesley Sneijder a kapu felé lőtte a labdát, „Van Gol” hiába állt lesgyanús pozícióban, az utolsó védőjátékos nem a gólvonal előtt helyezkedő Gianluigi Buffon, hanem a kapussal öszszefutó, emiatt az alapvonalon kívülre kerülő Christian Panucci volt – még ha ezt akkor a résen lévő Wittbergen kívül kevesen is gondolták. Ritkán történik ilyesmi a labdarúgásban: Olaszország helyes játékvezetői döntés miatt (is) veszített…
