Bergkamp, Michael Owen, Juan Román Riquelme, Ruí Costa, Francesco Totti vagy Gheorghe Hagi nevét említjük. A félelmetes listát böngészve a legkevesebb, amit megállapíthatunk, hogy a Lyon – amúgy kétségkívül tehetséges – támadója bizony kilóg a sorból. Ám érdekes módon az idei Eb-n nem csak a franciáknál tapasztalni, hogy a tízes szerelésben kevéssé meghatározó játékos szerepel. Csak hogy a C-csoportnál maradjunk: az olasz válogatottban a kulcsembernek nehezen nevezhető Daniele De Rossinak jutott az Itáliában talán minden más országnál nagyobb tiszteletben tartott trikó. Bár a közvélemény többé-kevésbé megemésztette a döntést, jelentőségét jelzi, hogy a média rendkívül hangsúlyosan kezelte a hírt. Egyes honlapok például külön szavazást tartottak arról, vajon nem túl „nagy-e” a mez a Roma középpályására. A választásra persze azért is irányult megkülönböztetett figyelem, mert a legutóbbi fontos tornán, a 2006-os világbajnokságon még Totti futballozott tízesben – márpedig utána nem következhetett akárki. Olyanynyira nem, hogy a római csatár válogatottól való visszavonulását követő első találkozóra, a Magyarország elleni, 2007 augusztusában játszott barátságos mérkőzésre a felelősség alól kibújva egyszerűen nem osztották ki a mezt. De a hagyományokra a németek is fittyet hánytak. Igaz, hogy Oliver Neuville már a 2006-os világbajnokságon is a tízes számú szerelés boldog tulajdonosa volt, ám figyelembe véve, hogy az elmúlt szezont a másodosztályú Mönchengladbachban töltő támadó a válogatottban az utóbbi másfél évben szinte egyáltalán nem szerepelt, némiképp meglepő, hogy éppen neki jutott a megtiszteltetés. Szentségtörőnek számítanak még a lengyelek (hallott már valaki Lukasz Garguláról…?), a törökök (Gökdeniz Karadeniz sem éppen húzónév), a csehek (Václav Sverkos legalább az Eb nyitó meccsén szerzett góljával letette névjegyét) és a portugálok is (nehéz Joao Moutinhót egy lapon említeni, mondjuk, Ruí Costával). Az ilyen játékosokra mondják futballberkekben: égeti a szám a hátukat.
