Az elnyűhetetlen bekk

Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta gyógyulásával kapcsolatban, hogy minden a terv szerint alakul. Továbbra is?Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta gyógyulásával kapcsolatban, hogy minden a terv szerint alakul. Továbbra is?

Szerencsére igen, együtt izzadok társaimmal Ausztriában. Salzburg mellett, egy kis faluban készülünk, a minap a Chelsea ificsapata is itt edzett, most meg egy olasz brigád érkezett. Időnként csak ámulok, milyen gyönyörű helyre csöppentünk.

Használhatja már a fejét?

Mi az, hogy! Már rendes futball-labdával is fejelhetek, igaz, még csak úgy, ha kézből dobják. Ebből a szempontból picit türelmetlen vagyok, mert az igazi az volna, ha már beadások, illetve rögzített játékhelyzetek után is tesztelhetném a fejemet. A stábnak néha úgy kell visszafognia. Egyébként minden gyakorlatot együtt csinálok a többiekkel, csak sajnos az eddigi edzőmeccseken nem szerepelhettem.

Van önben félsz? Hisz mégiscsak súlyos fejsérülést szenvedett, betört a koponyacsontja, szemöldökcsontja pedig négy helyen eltört.

És ez még nem a teljes diagnózis...

Nem, nincs bennem félsz, sőt inkább túlzott bizonyítási vágy munkál bennem. Sohasem kellett motiválni, most meg pláne nem. Szeretnék ott lenni az augusztus eleji nyitányon, de legkésőbb a második fordulóban, amire valós esély van. Fejvédővel vagy anélkül, nekem mindegy.

Csapatkapitányként?

Előfordulhat. Tudom, hogy a klub hivatalos weboldalán megtartott szavazás alapján a szurkolók engem akarnak kapitányként látni, ami rendkívül jólesik. Néhány mérkőzésen amúgy viseltem már a karszalagot, megtisztelő lenne, ha a következő idényben az enyém lenne, de akkor sincs baj, ha nem így lesz. Az a lényeg, hogy legalább ugyanúgy teljesítsek, mint az előző évadban.

Állítólag a szintén a Championshipben szereplő Charlton érdeklődik ön iránt.

A sajtó már csak ilyen – erről ugyanis én még nem hallottam. Arról viszont igen, hogy a Plymouth további három évvel szeretné meghosszabbítani az eredetileg jövőre lejáró szerződésemet. Megbecsülnek.

Ami nyilván jobb teljesítményre sarkallja a futballistát. Véleménye szerint minek tudható be, hogy Angliában ennyire szeretik a magyarokat? Mind a szurkolók, mind a klubvezetők elismerően beszélnek róluk.

Mert errefelé nem csupán a futballistákat, hanem magát a sportágat is óriási tisztelet övezi, aki pedig jól teljesít, és szívét-lelkét kiteszi a pályára, megkedvelik az emberek. Más kultúra, más közeg, más társadalom – soroljam még? És még kisebb balhét sem láttam. Bár egyszer az egyik szurkolónk be akart rohanni a pályára, de csak azért, mert a kispad előtt felrúgták Halmosi Petit, és meg akarta őt védeni. Egyébként a különböző szurkolótáborok tagjai vígan dalolnak, sörözgetnek együtt, nem tudom, odahaza mikor érkezik el ez az idő. Ha egyáltalán elérkezik.

Az imént említette az időközben a Premier League-ben szereplő Hullhoz távozó Halmosi Pétert. Mi lesz a Plymouthszal nélküle?

Jó kérdés, a választ azóta is keressük a csapatnál. Tényleg nem azért, mert Peti a barátom, de borzasztó nehéz lesz őt pótolni. Élő szerződése volt nálunk, mégis kivásárolta a Hull City. Premier League-es csapatok ritkán tesznek ilyet, azt hiszem, ez is bizonyíték arra, milyen játékerőt képvisel Péter.

Nyilván ön sem éri be a másodosztállyal.

Nem, bár panaszra semmi okom. Ha nincs ez a fránya fejsérülés, talán már az én nevem is valamelyik élvonalbeli csapat listáján lenne, vagy legalábbis bízom abban, hogy felfigyelnek rám. Huszonnyolc éves, ereje teljében lévő fiatalember vagyok, telis-tele ambícióval. Amennyire tudom, próbálom befolyásolni a sorsomat, de mint annyi mindenhez az életben, a tökéletes karrier felépítéséhez is jó adag szerencse szükséges. Rövid távon akkor mondanám magam szerencsésnek, ha ott lehetnék a Championship nyitányán, utána pedig meghívót kapnék Erwin Koemantól. Nekem ugyanis szívügyem a válogatott.