A kínaiakat tanította

A sportág első kontinensviadalán négy aranyérmet szereztek a mieink (Berczik Zoltán például egyesben, vegyes párosban és csapatban is felállhatott a dobogó tetejére), a győztes férficsapatnak tagja volt Földy László is. A Svájcból ez alkalomból hazatérő, 74 éves egykori klasszis szintén ott volt az ünnepségen, akárcsak a legtöbb játékos, szövetségi vezető, az Eb szervezői és az eseményről tudósító újságírók.

Milyen volt ismét találkozni a régi ismerősökkel?

Nagy élmény, jó volt látni az egykori társakat, és ebben a korban már az is öröm, hogy még össze tudunk jönni. Köszönjük a szövetségnek, hogy lehetővé tette a közös emlékezést.

Nemrégen másik ceremóniára is hivatalos volt.

Svájcban a bázeli polgármestertől kaptunk kitüntetést a feleségemmel közösen a fiatalok nevelésében végzett munkánkért, amelyet huszonöt évig játékosként, edzőként és szövetségi kapitányként végeztünk.

Ha jól tudjuk, a magyar fiatalok számára is tett felajánlást a budapesti rendezvényen.

Igen, vándorkupát és tíz esztendőre előre tíz serleget ajánlottam fel az adott évben ifjúsági bajnokságot nyerő fiú játékosnak. Fontos, hogy támogassuk az utánpótlást, hiszen az ifik egyre jobb eredményeket érnek el, most kezd alakulni a pályafutásuk, és egyszer belőlük lesznek a nagy játékosok.

Még Európa-bajnokok is… Önnek a kontinensbajnoki aranyérem a legkellemesebb emléke?

Természetesen ott van az elsők között, mivel hatalmas élmény volt. Akkoriban nagyok voltak a várakozások, a hétből négy-öt aranyérmet illett elhoznunk, ami általában sikerült. De szívesen emlékszem vissza a budapesti főiskolai világbajnokságra is, amelyet megnyertem, és ezután kerültem be a felnőttválogatottba, amelyben a feleségemmel, Kóczián Évával a vegyes párosban ugyancsak diadalmaskodtunk.

Azóta már a kínaiak uralják a világbajnokságokat.

Nekem mondja? Mi tanítottuk meg őket pingpongozni. Magyarországra, ha jól emlékszem, 1953-ban jöttek, és mi mindennap két-három órát játszottunk velük. Néhány év múlva pedig elkezdték megnyerni a vébéket.