Góllal akar büntetni a volt kispesti csatár

Tóth Mihály Kispesten nevelkedett, és tavaly, Norvégiából hazatérve újra a Honvédhoz igazolt – de alig játszott, így az idén Diósgyőrbe ment. A csatár pénteken éppen egykori csapata ellen lép pályára, ami egyáltalán nem hagyja hidegen.

„Nagyon-nagyon szeretem a Honvédot, mindig is sokat jelentett nekem, amit semmi sem változtathat meg – mondta a játékos. – Mégis… Ez egy bajnoki

meccs, amelyre úgy kell készülnünk, mint akármelyik másikra, mégsem állíthatom, hogy számomra csak egy találkozó a sok közül. Keserűség van bennem amiatt, hogy az előző idényem nem sikerült jól Kispesten. Ma már tudom: nem kellett volna ragaszkodnom ahhoz, hogy ha hazajövök, mindenképpen a Honvéd játékosa legyek. Ez hiba volt, és nem mondom, hogy nincs miért okolnom magamat. Csakhogy… Rengeteg dolog megváltozott azóta, hogy én elköszöntem Kispestről, és amikor újra odakerültem, úgy éreztem, nem kaptam meg azt a tiszteletet, ami járt volna. Félre ne értsen, nem azt állítom, hogy mindenkinek előttem kellett volna hajbókolnia, de azért a magyar futballban elértem, amit egy csatár elérhet: nyertem bajnokságot, voltam tagja kupagyőztes csapatnak, és ünnepeltek gólkirályként. Ezt azért nem mindenki mondhatta el magáról a keretben, és nem tagadom, emiatt igenis vannak bennem tüskék. A világ megváltozott, és tisztelni illik azt, aki sok pénzt áldoz a futballra, de ettől még nekem roszszul eshet, hogy egy külföldi játékos csak azért legyen értékesebb, mert nem magyar…”

A nyári Európa-bajnokságon szinte divat volt: aki olyan rivális ellen lőtt gólt, amelyhez kötődött, nem örült látványosan – a német Lukas Podolski a lengyelek ellen, a svájci Hakan Yakin a törökök ellen szerzett gólja után fogta vissza magát. Nos, Tóth Mihály azt mondja, az előző hónapok keserűségei után, noha a klubot tiszteli, igenis nagyon tudna örülni annak, ha a Honvéd kapujába találna.

„Nyilván nem a bajnoki cím a célunk, de egy ütőképes, sok ellenfélnek kellemetlen meglepetést szerző csapat lehet a Diósgyőr – vélte Tóth Mihály. – És a szurkolók! Hazai pályán nagy segítségünkre lehetnek. Sok helyen játszottam már, azt hittem, magyar stadionban engem váratlanul már semmi sem érhet, de ahogy a drukkerek a Kaposvár elleni győzelmünk után ünnepeltek minket, az komolyan meglepett, a hideg futkározott a hátamon. Tudtam, hogy szeretik a csapatukat a diósgyőriek, de hihetetlen, ahogy örülni tudtak a sikernek! Remélem, péntek este is lesz okuk rá…”