Egy nappal azután, hogy a litván Kaunas kedden elbúcsúztatta a skót Rangerst, az Anderlecht is fennakadt a Bajnokok Ligájaselejtező második fordulóján: Juhász Roland együttesét a fehérorosz bajnok, a BATE Boriszov ejtette ki, amely a Brüsszelben aratott 2–1-es sikerét követően szerdán odahaza 2–2re végzett a lilákkal.
Csalódás vagy tragédia?
Abból kiindulva, hogy szerettünk volna a BL-főtáblán szerepelni, tragédia. Az utolsó percekben én is csatárt játszottam, rohamoztunk a végsőkig, mindhiába. Nem erre számítottunk, nem így terveztük az idénykezdést, pláne, hogy klubunk az idén ünnepli a centenáriumát.
Lehetnek következményei a kiesésnek?
Nem hiszem. Tényleg nem szeretnék mentegetőzni, mert nincs rá okom, de a szerencse mindkét meccsen elpártolt mellőlünk, arról nem is beszélve, hogy kétszer fél órát emberhátrányban játszottunk. Továbbá a brüsszeli meccsen olyan büntetőt fújtak be a Boriszovnak, amely nem is volt az, két méterrel a tizenhatos vonalán kívül esett el a srác. De így is nekünk kellett volna továbbjutunk, mert az Anderlecht határozottan jobb csapat.
Viszont korántsem olyan sikeres, mint a hetvenes-nyolcvanas években. És akkor finoman fogalmaztunk.
Sajnos így van. Manapság a klasszisok számára nem túl vonzó Belgium, jóval kisebb költségvetésből gazdálkodnak a belga klubok, mint az európai élcsapatok, ezáltal a lehetőségek is korlátozottak. De hát a Boriszovot illett volna megvernünk, még az edzőnk, Ariel Jacobs is felhívta a figyelmet arra, hogy az Anderlecht nem eshet még egyszer abba a hibába, mint tizenhárom éve a Ferencváros ellen a BL-selejtezőben. Erre tessék.
