A megnyitót Magyarország nyerte meg! Legalábbis abban a „versenyszámban”, amelyet a zászlóvivők között hirdettek: „ötkarikás szemmel” nézve a mi Kammerer Zoltánunknál eredményesebb sportoló nem tartotta kezében a nemzeti lobogót, a többiek csak irigykedhettek kajakosunk három olimpiai bajnoki címére. A derekát védő fűzőre már aligha… A saját bevallása szerint a feladatra különedzésekkel készülő klasszis februárban értesült arról, a Magyar Olimpiai Bizottság őt találta méltónak arra, hogy a piros-fehér-zöld zászlót a magasba tartva felvezesse a magyar küldöttséget a pekingi játékok kezdetét jelző ceremóniára.
„Éppen Ausztráliában edzőtáboroztunk, amikor egyik reggel azt láttam, hogy amíg aludtam, a telefonomra tucatszámra érkeztek a gratulációkat tartalmazó SMS-ek – elevenítette fel élete egyik legszebb ébredését Kammerer Zoltán. – Biztos, ami biztos alapon gyorsan utánanéztem az interneten, és amikor saját szememmel meggyőződtem a hír valóságtartalmáról, nagy öröm és büszkeség fogott el. Elárulom, az illetékeseknek nem kellett kétszer felkérniük…”
Kucsera Gábor párját az sem rémiszti meg, hogy egyesek a zászlóhordózók fátumáról beszélnek: az 1948-as londoni viadalon győztes kalapácsvető, Németh Imre diadala óta nem nyert olimpiát az a magyar sportoló, aki a megnyitón a méretes trikolórral vonult fel.
„Majd én megtöröm ezt az átkot!” – intézte el egy kézlegyintéssel a témát Kamera. Ami azt illeti, nála jobban kevesen bízhatnak ebben: pályafutása során először 1995ben, a Japánban megrendezett ifjúsági világbajnokságon vihette a lobogót (akkor három számból háromban végzett az élen), másodszor két évre rá, első felnőtt vb-jén érte ez a megtiszteltetés (Kanadában egy arany megszerzésére volt lehetősége, azt meg is szerezte), és most következett a harmadik…
Ezúttal két számban áll rajthoz.
Kammerer Zoltán zászló nélkül is kimagaslott volna a tömegből
