Hat gólt rúgott a Fradi!

Ferencváros–Tököl. Némi túlzással mondva a magyar futball 2008–2009-es évadjában ezt az NB II-es mérkőzést várták a legjobban a magyar foci rajongói, hiszen az angol tulajdonosok szinte kicserélték az immár a harmadik másodosztályú évadját kezdő zöldfehér csapatot. A cél ugyanis a feljutás, majd a nemzetközi kupaszereplés.

S bár az első félidőben még nem volt túl olajozott a játék, az már látszik, hogy a Sheffield Unitednél alkalmazott edzésmódszerek a Ferencvárosnál is eredményre vezetnek: a tavaszi lassú, körülményes futball után a zöld-fehérek ma már jó iramú, gyors játékra is képesek. Persze az „öregebbek”, Lipcsei Péter, Dragóner Attila és Paul Shaw nem lettek sokkal gyorsabbak, inkább a felfogás, a gondolkodás változott. A tököliek partnerek voltak, ameddig bírták erővel, de aztán beindult a henger, a nagy rohanásban elfáradtak a vendégek, akiknek azzal a nehézséggel is meg kellett küzdeniük, hogy emberhátrányban futballoztak a mérkőzés hajrájában.

Lipcsei Péter parádésan, Paul Shaw remekül, Ferenczi István pedig kapura veszélyesen játszott.

A Fradi-közönség látott hat gólt, a lefújás után is hosszú percekig tombolt, habár részükről elvárás volt a papírforma-győzelem, mégis ajándéknak fogták fel a csapat játékát. Mint ahogy azt a tizenkétezer darab pólót is, amelyet Terry Robinson, a labdarúgócsapatot működtető zrt. elnöke ajándékozott a belépőt felmutató drukkereknek. Az igazi ajándék azonban a hat rúgott gól volt, a magabiztos játék és az időnként ötletes futball.

Olyan foci, amilyet a ma már stabil gazdasági alapokra helyezett Ferencvárostól várnak.