Zajlik az élet. A Valkai lányok… Feleségének testvéreit is vigasztalnia kell…Zajlik az élet. A Valkai lányok… Feleségének testvéreit is vigasztalnia kell…
Szegénykéim nagyon sírtak. Erzsébet is nehezen tudja túltenni magát azon, hogy ő hagyta ki a sorsdöntő büntetőt a hollandok ellen, Ági is rendkívül keserű, hogy nem jutottak be a döntőbe.
Mit tud nekik mondani?
Hogy ilyen a sport. Egyszer fent, másszor lent. Ha lent vagy, talpra kell állni, új célokat keresni.
Egyszerűen hangzik, de…
… kemény feladat.
Az elveszített döntők Athén óta, igaz?
Fájó vereségek voltak, de tanultunk belőlük. Itt kell kamatoztatnunk. Erősek az ellenfelek, nincsenek lefutott mecscsek, az olimpia mindig más, ez ismét kiderült.
Nem is lepték meg az eredmények?
Kevésbé foglalkoztam velük, bár a szerbek szereplése, mi tagadás, elgondolkoztató. Mindazonáltal tudom, a java csak most következik. Jó lenne, persze, hogy jó lenne Albániával vagy Burundival játszani, de nem válogathatunk.
Az ellenfelek sem örülnek nekünk, nemde?
Nem valószínű.
Három nap szünet, mit tesznek, hogy ne essenek ki a ritmusból?
Azt, amit Athénban is, és már jó néhányszor. Megvan a kellő rutinunk.
Két hete itt vannak, hogy bírja a család nélkül?
Nehezen. De a feleségemmel ilyenkor mindig megbeszéljük, hogy ez az olimpia, ki kell bírni. Ha kaszinózni jöttünk volna, vagy csak egy mezei edzőtáborba, jóval nehezebb lenne, az olimpia azonban segít átvészelni a hiányukat. De innen is üzenem: szeretem és puszilom őket!
