Tikkasztó volt a hőség a városban, a tengerszint felett hatszáz méterre fekvő Szófiára szerdán semmilyen hűsítő hatással nem volt a 2300 méter magas Vitosa hegy. A találkozónak otthont adó sportcsarnokban is kánikula volt, a szocreál stílusban épült Univerziade ugyanis nem légkondicionált, így noha nem volt telt ház, a kezdéskor fülledt meleg volt az épületben.
„Ha nem mersz játszani, nem is nyerhetsz” – hirdeti az egyik helyi bank szlogenjét a nagy lelátóval szembeni felirat. A mondat nem kisebb sportembertől, mint a bolgárok labdarúgóikonjától, Hriszto Sztoicskovtól származik. A Barcelona korábbi aranylabdásának véleményével ezzel együtt nem foglalkoztak a magyar kosarasok, akik Kámán Tamás triplájának és Báder Márton középtávolijának köszönhetően jól kezdtek, ám a gyors támadásfelépítésből és villámgyors kettő kettőzésekből hamar fordítottak a hazaiak (9–6). Sajnos amint kétszer-háromszor hibázott a védekezésben a vendégegyüttes, megugrottak a bolgárok, így jött a magyar időkérés (17–9, 7. p.).
Sokszor kimozogtak a bolgár centerek, elváltogatták a védőket, majd kintről vagy közelről azonnal dobtak, többnyire pontosan. Az első negyed végén Németh Istvánnak aláfordult a bokája, a csapatkapitány lesántikált a pályáról. A második negyedben feltűnő volt, hogy sok lepattanó nem a miénk. A hazaiak fürgébben és erőszakosan támadtak; boszszantó volt, hogy a magyar palánk alatt néha teljesen egyedül maradt valamelyik bolgár játékos, mert így üresből ziccerezhetett, vagy könnyű lepattanót szedhetett.
Az amerikai
folytatás...
