Volt valami jelképes abban, hogy a melegítéshez Fegyverneky Zsófia, a keret Pécsen született tagja vezette a parkettre a magyar válogatottat. A pécsi közönség a Mediterrán napok megannyi, egy időben a városban zajló eseménye ellenére szép számmal tette tiszteletét a Lauber Dezső Sportcsarnokban, s a drukkerek nem kímélték a hangjukat, már a feldobás előtt sem, amikor a tavalyi év játékosát, Iványi Dalmát, az éppen Franciaországban játszó Bujdosó Nórát, majd a századik meccsét szövetségi kapitányként csaknem két hete egy zárt kapus meccsen, Bükön a németek ellen ünneplő Rátgéber Lászlót ünnepelték. Tették ezt stílszerűen, többek között száz palack villányi bor ajándékozásával.
A magyar és a francia borkülönlegességeket egyaránt kedvelő szövetségi kapitány az agresszivitást kérte tanítványaitól a csoport favoritja ellen, s nem is kellett csalatkoznia. Iszonyatos kemény küzdelem alakult ki már az elején a küzdő felek közt. A hatalmas termetű, csaknem kétméteres és majdnem százkilós francia centerek – Isabelle YacoubouDehoui és Sandra Dijon – elleni folyamatos test test elleni küzdelmet bátran vállalták a mieink, és az elején 8–4-re megugrottak. Ám ezt követően a nagy birkózásban a palánkok alatt alig hullott magyar kezekbe labda, előfordult hogy egy akciót háromszor is kivédekeztünk, ám a lecsorgó labdából a franciák újra építkezhettek, s végül pontosan be is fejezték a támadást.
A mieink azonban nem adták fel, és szívósan tapadtak a vendégekre, majd újra a maguk javára fordították az állást. Krivacsevics Tijana betörései egymás után hét pontot eredményeztek, a félidő felénél öt ponttal is jobban álltunk, de a csoportot vezető ellenfél sem adott egyetlen pillanatra sem lehetőséget a lazításra, és a nagyszünetre teljesen azonos mutatók álltak az eredményjelző mátrixon.
A küzdelem a második félidőben tovább fokozódott. Az egy egy elleni játék, és a borzasztóan szoros védekezés következményeként a harmadik szakasz első négy percében mindössze egy-egy dupla esett, aztán Bujdosó megtörte a kosárcsendet, a következő támadásból pedig az embertelen munkát végző – a dobások mellett keményen védekező és az irányító szerepben is egyre többször feltűnő – Fegyverneky tovább növelte az előnyt. Ám a libikóka a harmadik negyed végén számunkra kedvezőtlen helyen állt meg: a dudaszó pillanatában behullott Bujdosó bourges-i barátnőjének, Endene Miyemnek a dobása, amelynek köszönhetően már négy ponttal vezetett a vetélytárs.
Ez a kosár nagyon rosszul jött a végelszámolásnál, ugyanis egyetlen ponttal kapott ki az utolsó csepp véréig harcoló magyar válogatott. A végén kétpontos francia vezetésnél Vajda Anna csak egyik büntetőjét dobta be, majd labdát szereztünk, de Semsei Barbara nem talált be, s a lehulló labda hiába esett Honti Katalin kezébe, lejárt az idő.
Erre szokták mondani, így ki lehet kapni. Csak nagyon bosszantó…
