„Padlóra kerültünk”

Nehéz…Nehéz…

Persze, hogy nehéz, nagyon nagy lehetőség kapujában álltunk.

Miért nem sikerült belépni rajta?

Volt egy jobb csapat a vízben.

Ennyi?

A végeredmény tekintetében igen.

A történtek mögé nézve?

Bosszantó! És tudja, miért?

Hallgatom.

Mert ha jól játszunk, és úgy jövünk ki a vízből, hogy nem rajtunk múlt, hogy az ellenfél remek játékkal győzött le bennünket, akkor nyugodt lélekkel gratulálunk. De így…

Szóval, rajtunk múlt?

Nézze, az olimpiai torna eddigi legfontosabb mérkőzésén játszottunk a legrosszabbul. Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

Az okok?

Friss az élmény.

Túlizgulták?

Lehet. Sokszor tűnt úgy, túlbiztosították a lányok a helyzeteket, az eddigiekhez képest gyökeresen másképpen vízilabdáztak. Az egyik legfontosabb fegyverünket, a lövőerőt gyakorlatilag be sem vetettük. Ejtegettünk.

Nem lehetett rájuk hatni? Mondjuk időkéréssel.

Folyamatosan kiabáltuk, mit kell tenni, mit kellene tenni, de ez nem ilyen egyszerű. A mérkőzés hőfoka, tétje bénította az együttest.

Nagy a sírás, de jön a bronzmeccs.

Nehezebb lesz, mint a döntő lett volna. Padlóra kerültünk, az, amiért két éve együtt dolgozunk, már nem sikerülhet. Sokaknak minden bizonnyal ez volt az utolsó olimpiájuk, fájó a vereség. Egy érem tompíthatná, de nem feledtetné.