Narancsos forradalom
A célvonaltól visszafelé nézve egyértelműnek tűnik, hogy miért Hollandia vitte el az aranyérmet. A csoportkörben annyit teljesítettek a narancsdresszesek, amennyit ott kell – továbbjutottak, hogy milyen játékkal, az mellékes. A mieink például megverték őket, de ez mit sem számított, amikor kiejtettek minket az elődöntőben. Gyors egymásutánban begyűjtötték Olaszország, Magyarország és az Egyesült Államok skalpját is, és a hármas sikerszériával az aranyérmet is. Ez a három mérkőzés volt a lényeg, a többi csak alapozás, felkészülés a győzelemig vezető döntő szakasz előtt.
Persze könnyű olyan emberrel a csatasorban, aki hetet dob a döntőben. Danielle de Bruijn ráadásul addig sem hallgatott, Hollandia legjobbja volt végig. Tudta előre mindenki, hogy ő az ász a holland válogatottban, de aztán Mieke Cabout kezdte el ipari mennyiségben termelni a gólokat, és akkor róla beszéltek. Mire jött a finálé és De Bruijn extra teljesítménye. Olyat még magyar pólós sem csinál, hogy hetet dobjon egy fináléban…
