Neki ez a kábítószer
Többé-kevésbé kipihente már a maratoni világbajnokság fáradalmait Csabai Edvin, aki hétfő hajnalban tért haza a csehországi világbajnokságról, ahol öszszességében több mint ötven kilométert tett meg az egyéni és a párosverseny során. Fáradozásaiért 14., illetve 15. világbajnoki aranyérmét is átvehette, s nem túlzás kijelenteni: saját területén, ugyanakkora sportoló ő, mint amilyen a síkvízieknél Kovács Katalin, vagy éppen a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics György volt.
Csabai Edvin 15 világbajnoki aranyérmével egyedülálló ebben a szakágban, mögötte tíz-tíz aranyéremmel párja, Györe Attila, no és a spanyolok kajakosa, Manuel Busto áll.
S hogy mitől olyan nagy versenyző a 31 esztendős kenus?
„Ahhoz, hogy idáig jussak, kellett jó adag szerencse és sok-sok rutin. No és az, hogy emberileg tökéletesen kiegészítsük egymást Györe Attilával, aki nélkül természetesen nem tartanék itt” – mondja szerényen Csabai Edvin, akiről már gyermekkorában kiderült: adottságai alapján a jövőben maratoni távokon lehet keresnivalója.
„Gyermekkoromban is jól bírtam a hosszabb távokat, de amikor az ifjúsági korosztályból a felnőttek közé léptem, minden eldőlt. Irdatlan erős csoportba kerültem, itt kenuzott Koló, Horváth Csaba, Takács Tibor, Szuszkó László és Hüttner Csaba is. Ahhoz, hogy életben tudjak maradni, valamit fel kellett mutatnom” – emlékszik vissza.
Az életben maradás a sportállást jelentette, ami igazán ritka a magyar maratonisták körében. Csabai mellett csak a győriek, Csay Renáta és Salga István számítanak profinak ebben a szakágban, a többség többnyire munka mellett sportol – Györe Attila tűzoltóként a világ egyik legjobb maratonistája, míg az idei vb egyéni bronzérmese, Gilányi Zsolt tanári állása mellett készül fel az év nagy megmérettetéseire.
„A tyni világbajnokság sikerei, a nagy számok ránk irányították kicsit a figyelmet. Ebben a tekintetben sokat jelent, hogy tizenötszörös világbajnok vagyok, ez, no és a Györe Attilával produkált nagy sorozatunk talán némileg változtat majd a sportág megítélésén – mondja a versenyző, aki állítja: nem az álomszerű számok elérése érdekében szállt vízre a tyni világbajnokságon, hanem azért, mert élete részévé vált a kenuzás. – Hogy milyen motivációkat találok még ennyi győzelem után? Nem kell különösképpen motiválni, rávenni magam a munkára, hiszen gyerekkorom óta ez az életem. Szeretem az edzések hangulatát, a versenyek körítését, olyan lehet ez, mint a kábítószer, egyszerűen nem tudok meglenni nélküle.”
