Erdélyből az elitbe

Mondja, mi a titka? Elég, ha az embernek sok pénze van, ha a BL-be akar jutni?Mondja, mi a titka? Elég, ha az embernek sok pénze van, ha a BL-be akar jutni?

A pénz kétségtelenül szükséges a sikerhez, de önmagában kevés. Kell még sok minden. Jó menedzselés például…

Személyesen irányítja a klub működését?

Minden játékos szerződtetéséről személyesen döntök. Nagyon szeretem a futballt, szívesen áldozom akár az éjszakáimat is arra, hogy a csapat ügyeivel foglalkozzam.

Idejének, energiájának hány százalékát emészti fel a labdarúgás?

Körülbelül húszat.

De a pénzt még mindig inkább viszi, semmint hozza, nem úgy, mint egyéb vállalkozásai. A hírek szerint már vagy tízmilliárd forintot ráköltött az együttesre…

Mindig is azt mondtam, hogy ez számomra hobbi, nem üzlet. Szeretem a futballt, szeretek az embereknek örömet szerezni, végigizgulni a meccseket, s olyankor mindent elfelejteni.

Szerintem így gondolkodik Roman Abramovics is, akihez önt a sajtó „Erdély Abramovicsaként” sokszor hasonlítja.

Valaki kitalálta ezt a hangzatos nevet, pedig Abramovics és én olyan távol vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha csak az anyagi lehetőségeinket nézzük, akkor sem lehet bennünket összehasonlítani.

Márpedig csapataik szerdán összemérik a tudásukat…

Így igaz, és nem ígérhetünk könnyed vakációt a Chelseanek. Nehéz dolguk lesz a világsztároknak Kolozsváron. Ahogy mondani szoktam: a labda itt is gömbölyű, és mindkét gárdában tizenegy játékos lesz.

Hát éppen ez az: a befektetett pénz sokszor nincs arányban az eredményekkel. Önöknél viszont minden a tervek szerint halad, sőt…

Igen. Miután a C-ligában hét évvel ezelőtt átvettem a csapatot, azonnali feljutást ígértem a másodosztályba, aztán három éven belül kellett az élvonalba kerülnünk, s újabb három esztendő múlva kivívni a nemzetközi szereplés jogát. Nagyjából így is alakult, feljutottunk, majd a második B-ligás idény végén már az első osztályba léptünk, s újabb három év elteltével – közben elverekedtük magunkat az Intertotókupa döntőjébe is – a bajnoki harmadik hely már UEFA-kupa-indulást ért. Ezután lett cél a bajnoki cím, amelyet a tavaszszal meg is szereztünk a kupával együtt, s mostantól minden szezonban a Bajnokok Ligájában kell szerepelnünk, idehaza pedig megnyerni a bajnokságot vagy a kupát. Körülbelül öt esztendő múlva kellene eljutnunk oda, hogy rendszeresen tovább tudunk lépni a csoportkörből, mert erre a jelenlegi kelet-közép-európai csapatoknak nincs reális esélyük.

A csapat hivatalos neve CFR Cluj 1907, de magyarul KVSC-nek, azaz Kolozsvári Vasutas Sport Clubnak hívják. Ön hogy nevezi?

„Céefernek…” Ez a román rövidítés, de magyarul kiejtve, románul ugyanis úgy hangzik, hogy „Csefere”. A KVSC elnevezést már nemigen használják. Az aranyéremről döntő mérkőzésük előtt a nyomozók rajtaütöttek a Steaua tulajdonosán, a hírhedt Gigi Becalin és bandáján, amint másfél millió eurót akart adni az ellenfelüknek, hogy győzze le a CFR-t. Hogy áll az ügy? Nem tudom, de különösebben nem is érdekel. Becaliéknak egyébként alighanem ez volt a legkisebb bűne.

Ön nem olyan, mint a legtöbb romániai focitulajdonos, akik talkshow-kban szerepelnek, pártokat alapítanak. Az elmúlt évekből összesen két interjút találtam önnel az interneten.

Nem szeretek a televízióban szerepelni, a politika taszít, amúgy meg az a véleményem, hogy a futball a játékosokról szól, a tulajdonos pedig elég, ha háromszor megszólal egy évben.

Akkor most a CFR magyar csapat, amint ezt előszeretettel hangoztatják a bukaresti riválisok, vagy román?

A CFR tipikusan erdélyi csapat, amely immár a határok nélküli Európa jelképe is lehet. Szurkolóink, sőt egész szurkolói csoportjaink vannak például Magyarországon, sokaknak vannak ott is erdélyi gyökereik, vagy a Felvidéken például, de a sok portugál játékosunk miatt mondjuk dél-európai drukkereink is akadnak. Ha valahol Erdélyben ellenfélként lépünk fel, a helyi szurkolók a hazaiakat buzdítják ellenünk, de a meccs végén megtapsolnak bennünket, sok sikert kívánnak, és a többi mérkőzésen nekünk drukkolnak a bukaresti klubok ellen.

Nem gondolja, hogy jelképes értéke lenne, ha legalább egy magyar szerepelne a CFR-ben?

Engem egyáltalán nem érdekel a játékosok nemzetisége, csupán a teljesítményük. Véletlennek is mondható, hogy nincs magyar a CFR-ben.

De az árulkodó, hogy a titkárságán mindenki jól beszél magyarul…

Nem így van. Itt a hivatalos nyelv az angol, mert ez az a nyelv, amelyet a cégeimnél mindenki beszél. Partnereink, cégtársaink között mindenféle nemzetiségűek vannak, velük mind szót kell értenünk. A titkárságon hárman magyar ajkú romániai lányok, akik persze még néhány nyelven beszélnek.

Ahogyan ön is.

Én csupán angolul és németül.

Meg magyarul és románul.

Ja, persze….

Mi igaz abból, hogy a CFR valójában Demján Sándor csapata?

Semmi. Demján Sándor, akivel társtulajdonosok vagyunk a romániai TriGránitban, valóban nagy szurkolója a csapatnak, a Roma elleni győzelem után is felhívott és gratulált, de a csapat az enyém. Talán abból adódhattak a félreértések, hogy tavaly a kolozsvári Polus Center volt a mezszponzorunk, amelynek akkor még mindketten tulajdonosai voltunk Demján Sándorral. De már eladtuk ezt a befektetésünket, s az új osztrák főnök csökkentette az efféle kiadásokat, nem költ mezreklámra.

Magyarországon most a futballakadémiákra esküsznek, míg önök olcsó, de jó portugál és argentin játékosokkal értek el páratlan sikereket. Ez a helyes út?

Nekünk az utánpótlás-nevelés is fontos, de tudomásul kell venni, hogy Romániában kimaradt egy sportolói generáció. A hagyományos struktúrák felbomlottak, az új szórakozási lehetőségek ráadásul elszippantották a futballtól a gyerekeket. Most van háromszázhetven utánpótláskorú játékosunk, infrastrukturális lehetőségeink egyelőre ennyit bírnak el. Nálunk is vannak bentlakó növendékek, de az iskoláztatás nem helyben zajlik, hanem partneriskolákkal működünk együtt, amelyek lehetőséget teremtenek a gyerekeknek minél több edzésre.

Nem gondolt még arra, hogy mindazt, amit véghezvitt, magyar csapattal is megtehette volna? Vízer László Máriusz is vásárolt itt csapatot, a Sopront, igaz, hamar elment a kedve… Ön megvehette volna mondjuk a Ferencvárost, s akkor nem brit tulajdonosa lenne.

Szoktak tőlem ilyeneket kérdezni, de a válasz egyszerű. Először is nem véletlenül Kolozsváron fektettem be a labdarúgásba, hiszen magam is itt voltam igazolt játékos, szerepeltem a kolozsvári „U” és a CFR csapatában is. Felajánlották nekem svájci meg spanyol együttesek részvényeit is, ott még profitot is termelt volna számomra a futball, de nemet mondtam, mert, hangsúlyozom, a sport számomra nem üzlet, hanem érzelmi ügy.