Sokkterápia, lelkesedés és gól

„Gratulálok!” – mondta a pincér vasárnap késő délelőtt az elegáns angyalföldi kávézó teraszán, miután a forró csokit tejszínhabbal letette Juhász Roland elé. Az Anderlecht légiósa nem tagadta, jólesett neki az udvarias gesztus, és úgy érzi, a szurkolók egyre inkább hisznek Erwin Koeman csapatában. A második magyar gólt szerző védő a mezőny legjobbja volt szombat este, ám az albánok elleni meccs megviselte: a fájós lábát kezelni kell, hogy szerdán ismét fitten futballozzon a Málta elleni vb-selejtezőn.

„Lassan két hónapja van egy krónikus gyulladás a jobb combomban hátul, és a válogatott norvég kiropraktikusa sokkterápiát alkalmaz: egy speciális műszer másodpercenként tízet üt a fájó területre, »szétbombázza« a fájdalmat okozó gócot – mondta Juhász Roland. – Ettől a kezeléstől sokat javultam, szerencsére ez a sérülés a játékban nem akadályozott eddig. Az albánok elleni mérkőzésről amúgy sem akartam hiányozni, ugyanis feldobott a meccs előtt is tapasztalható hangulat. Szombat délelőtt üzent egy ismerősöm, hogy jegyet vett a mérkőzésre, és a pénztárban azt mondták neki, már alig van belépő, a Puskás Ferenc Stadionban tele lesz az alsó karéj – mondta a magyar–albán vb-selejtezőn a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgó. – Már akkor végigfutott rajtam a hideg, mert éreztem, sokan szorítanak nekünk, és mellettünk állnak. Amikor május végén, a görögök elleni, három kettőre megnyert meccsen is nagyon sokan eljöttek, az volt a benyomásom, egyre többen vannak velünk, és szurkolnak a válogatottnak. Szerintem látják, amit magam a csapaton belül érzek: valami elindult, összeálltunk, szervezetten védekezünk, és vannak veszélyes, kreatív középpályások, sőt szombaton egyértelművé vált: van egy gólérzékeny csatárunk, Torghelle Sándor, aki az első helyzetét azonnal értékesítette.”

Juhász Roland ez utóbbi megjegyzése találó, azonban legyünk annyira objektívek, hogy azt is megemlítsük: az első igazi beadásra negyvenkilenc percet kell várni… Az is igaz viszont, hogy Torghelle Sándor gólja rogyasztotta meg az addig szívósan futballozó albánokat.

„Védekezni, futni, szervezetten futballozni mindenki megtanult, és ne feledjük: az albánok igen erős klubokból jöttek – folytatta Juhász Roland. – Néhány éve senki sem hitte volna, hogy a francia Olympique Marseille csapatkapitánya albán játékos lehet, ma Lorik Cana az, Ervin Skela évek óta a Bundesligában szerepel, a csatár, Erjon Bogdani az olasz élvonalban futballozik. Szóval, nem vártunk könnyű meccset, ráadásul az albánok védekeztek, és arra vártak, hogy mi kinyíljunk – az első félidő azért volt talán olyan óvatos, mert ezt az esélyt nem akartuk felkínálni nekik. Nem akartunk kockáztatni, ugyanakkor az tény, hogy a labdaszerzést követően nem támadtunk kellő gyorsasággal. Jókor jött Sanyi gólja, és utána már a mi akaratunk érvényesült.”

A védőnek Erwin Koeman speciális feladatot is adott: felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenfél az oldalról érkező beadások során a legmagasabb játékosait a rövid sarokhoz irányítja, így a magyarok tudatosan a hosszú oldalt keresték, a gólja előtt ezért is helyezkedett ott Juhász Roland, akinek arra is van esélye, hogy szerdán Máltán is betaláljon – lenne miért törlesztenie…

„A két évvel ezelőtti Málta elleni mérkőzés, a kettő egyes vereség karrierem mélypontja, máig nem találtam magyarázatot a bukásra – emlékezett a történelmi kudarcra Juhász Roland. – Itt a lehetőség a visszavágásra, nem tagadom, van bennem revánsvágy, mert sok álmatlan éjszakát okozott nekem az az Európa-bajnoki selejtező. Meg kell mutatnunk, hogy az a kudarc egyszeri kisiklás volt, semmi több.”