Apa–fiú harc, döntetlennel

Noha a kispesti és a ferencváro si B-közép is távol maradt a Ligakupa-mérkőzéstől, a kemény mag híján is akadtak sportszerűtlen bekiabálások és jelenetek a nézőtéren. Két és fél éve találkozott legutóbb a két csapat, s azóta várja a két tábor a verbális összecsapást. Folyt is a szidalmazás mind a két oldalon, ám csak a találkozó unalmasabb pillanataiban, hiszen különösebb panasz nem lehetett az összecsapásra.

Változatos, izgalmas mecscsen a Ferencváros játszott jobban, főleg a második félidőben, s ha Pölöskey Péter kihasználja lehetőségeit, nyer a Fradi. De hiába a két villanás, a fiatal játékos, talán a nagy izgalom miatt, nem talált a kapuba. Érthető a csatár görcsössége, hiszen a Honvéd kispadján ülő Pölöskei Gábor árgus szemekkel figyelte fia teljesítményét. Így volt ezzel Bobby Davison is, aki szintén meggyőződhetett arról, hogy a Haladástól kölcsönkapott támadónak átlagon felüliek a fizikai adottságai, bár az összjátékban és a helyzetkihasználásban van még mit javulnia.

Persze az ezúttal kimaradó Ferenczi Istvánnak cseppet sem kell izgulnia, hiszen egyelőre Pölöskey Péter nem szorítja ki a csapatból.

Pölöskei Gábor a második félidőben már nem szerepeltette Hercegfalvi Zoltánt, és a védelem közepéből is kivette Benjamint. No nem ezért esett szét a Honvéd játéka, sokkal inkább azért, mert a Ferencváros gyorsabban és tudatosabban futballozott. A Ligakupa mérkőzéseihez mérten jó színvonalú, izgalmas találkozón, igazságos eredmény született. A kispesti edző tehát csalódott lehet csapata második félidei játéka miatt, ám örülhet fia teljesítményének.

S a végére egy érdekesség: hogy miért áll Pölöskei Gábor fiának a mezén a Pölöskey felirat?

Nos, a nagyapa miatt, aki a múlt század közepén még „nemesiesen” írta a nevét, ám az édesapának egy emberöltővel később már tanácsosabb volt i-re váltani. Péter, a harmadik generációs fiú azonban visszatért a régen oly jól bevált Pölöskey formához.