A szakadékon innen és túl

Nem túlzás kijelenteni, a Románál drámai a helyzet. A játékosok önmarcangoló légkörben keresik a lesújtó eredmények magyarázatát, a szurkolók nap mint nap elkeseredetten szidják, dobálják és vonják kérdőre „kedvenceiket”, Luciano Spalletti vezetőedző pedig a családját félti a gárdát övező általános népharagtól: „Már nem a sportról, a futballról, hanem a magánéletünkről van szó. Eljutottunk oda, hogy a fiaim reggel nem akarnak iskolába menni, mert ott társaik rendszeresen csúfolják őket a Roma szereplése miatt. A bírálatokat elfogadom, de az életemet nem hagyom tönkretenni.”

Az elégedetlen fővárosi táborral Christian Panucci is igyekezett szót érteni, és a trigoriai edzőbázis kapujánál autója ablakát letekerve ígéretet is tett a drukkereknek: „Nekünk a legnehezebb most, én például enni is alig tudok ezekben a napokban. De elég erős közösség vagyunk ahhoz, hogy tíz napon belül kimásszunk a gödörből. Nem keresem a kifogásokat, türelmet és kitartást várok mindenkitől.”

Nem kért keveset a hátvéd, hiszen aki Rómában az elmúlt hetek teljesítményét még képes sztoikus nyugalommal figyelni, az vagy nem vesz tudomást a valóságról, vagy Lazio-szurkoló. A szezon előtt még a bajnoki aranyérem egyik várományosának tartott Roma a legutóbbi öt mérkőzését elveszítette, sőt egy Francesco Totti-tizenegyest leszámítva ezeken gólt sem szerzett. Az utolsó győzelmét október 1-jén a Bordeaux ellen aratta a Bajnokok Ligájában, vagyis immár több mint egy hónapja nemhogy egyről a kettőre, de nulláról az egyre sem jutott.

S a legszomorúbb az, hogy távolban pislákoló fény sem utal arra, hogy az alagút a