A híres angol kupahagyomá nyokat a Chelsea menedzsereként korábban személyesen is megtapasztaló José Mourinho merész vállalkozásba fogott: az Olasz Kupát övező közömbösséget érzékelve kijelentette, lelket lehel a sorozatba. Ehhez partnernek bizonyult jelenlegi klubja, az Internazionale is, amely a Roma elleni negyeddöntő előtt minden eszközzel igyekezett „kirángatni” a San Siróba a szurkolókat: a legolcsóbb jegyeket 4 euróért árulták, a BL-meccseket korábban megtekintők pedig ingyen nézhették meg a meccset.
Tegyük hozzá: az első félidőben látott középszerű játék alapján a „tartalom” is idomult a fapados árakhoz. A kezdeti lendület hamar alábbhagyott, igaz, ebben közrejátszott az is, hogy az Internek a 10. perc után már nem kellett fejvesztve rohannia – Adriano megszerezte a vezetést. A Mourinhóval minden héten kétszer összevesző és kibékülő csatár a Roma védelmének elképesztő zavarát használta ki, amikor az egymást földre teperő Philippe Mexest és Juant maga mögött hagyva Arthur Moraes kapujába lőtt.
Pedig nem sokon múlott, hogy Adriano találata a vezetés helyett csak az egyenlítést hozza el a milánóiak számára. Egy perccel korábban ugyanis az Inter kapujába gurult a labda, és bár a Romajátékosok egy emberként próbálták rávenni a bírót a gól érvényesítésére, Orsato játékvezető hajthatatlan maradt. És neki volt igaza: a megmozdulást Mirko Vucsinics kezezése előzte meg. A 61. percben azonban már nem volt kifogás, Rodrigo Taddei úgy bevágta a léc alá 12 méterről a Matteo Brighi által visszagurított labdát, hogy talán még Orsato szája is tátva maradt. A római játékosoké mindenesetre bizonyosan, hiszen két percig sem tudták tartani az állást: Walter Samuel fejesét még kivédte Arthur, a kipattanót azonban Zlatan Ibrahimovic akrobatikus mozdulattal a hálóba lőtte.
Az Inter 2–1-es győzelmével és továbbjutásával pedig újabb lehetőséget harcolt ki Mourinhónak küldetése teljesítésére, vagyis az Olasz Kupa presztízsének megmentésére.
