Közép-dunántúli edzőkeringő…
A korábban a magyar válogatottat is megjáró tréner igencsak kapós mostanság: nemrég tavalyi kenyéradói, a dombóváriak hívták vissza, most pedig a paksiak ostromolták. Vagyis két tolnai élcsapat, miközben ő az említett két várostól nem túl távoli Kaposvár gárdájával próbált csodát tenni, és bevezetni a korábbi kétszeres bajnokot a legjobb nyolc közé. A szakma előzetesen nem sok esélyt adott erre, mivel a köztudomásúlag kevés pénzből gazdálkodó somogyiak mindössze két idegenlégióst alkalmaznak, és így is akadozott a fizetések folyósítása a kékfehéreknél, akik emiatt túl vannak már egy kisebb játékossztrájkon is.
Az új esztendőben mégis megindult a szekér: mindhárom 2009-ben lejátszott bajnokiját megnyerte a KKK – többek között az ASE és a DKC ellenit is.
Így pedig már csupán egygyőzelemnyi a lemaradása a felsőházi rájátszást érő nyolcadik pozíciótól...
Mégis elvesztette edzőjét, csütörtök délután ugyanis kiderült, Sabáli Balázs lemondását követően Dzunics Braniszlav kezébe kerül a képzeletbeli marsallbot a paksi Atomerőmű SEnél. A szerb szakember tehát átül a hárommeccses nyerő szériában lévő kiesőjelölt kispadjáról a négymérkőzéses vereségsorozatát szerdán lezáró bajnokesélyesére – avagy győztek az ambíciók.
Vagy igazak a pletykák, és mesés ajánlat hatására csábult el a tréner? Merthogy köztudomású, a paksi a jobban „eleresztett” csapatok közé tartozik a honi férfibajnokság élvonalában versengő 14 klubból – sőt a legmódosabb együttesek közé.
Dzunics azonban kategorikusan cáfolta, hogy jobb ajánlatot kapott volna.
„Ez pletyka: annyit kapok, mint itt, Kaposváron. Először is úgy gondolom, számomra ez a változás egy lépés volt felfelé a szakmai ranglétrán, hiszen kicsit erősebb csapat vár Pakson, és a célok is merészebbek. Másrészt ez a megállapodás a kaposvári klub helyzetét is könnyíti, mert nem dolgoztam kevés pénzért – tudtuk meg a családjával a somogyi megyeszékhelyen lakó 44 éves szakvezetőtől, aki hozzátette, tulajdonképpen nem is ő döntött a sorsáról, mert szerződése a szezon végéig szólt, amelyből ezek szerint ki kellett vásárolni. – Először nemet
mondtam, mert nem akartam elhagyni a kaposváriakat, de amikor a paksiak megint megkerestek, és kiderült, hogy a két klub meg tud állapodni, azt mondtam, ez már nem az én dolgom.”
Az viszont igen, hogy mi lesz szeretteivel, akiket Kaposváron hagy, mivel a kislánya oda jár iskolába. Ezért csak Dzunics költözik, legalábbis azonnal, aztán majd kiderül, mit hoz a jövő. Egyelőre az idény végéig, azaz négy hónapra kötelezte el magát, maga mögött hagyva egy remek közösséget, illetve ahogyan ő fogalmazott, egy hangulatos csapatot, amely az elmúlt időszakban már eredményes is volt. De Dzunics nem hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják:
„Ez már nemcsak sport, hanem biznisz is, ahogy mondják. Sajnálom, hogy itthagyom a Kaposvárt, nagyon is, de a munka mindenhol munka. Ami pedig a paksi rémhíreket illeti, oda kell menni, és megnézni, mi van, mert kívülállóként eddig ugyanazt hallottam az Atomerőműről, mint bárki más.”
