Az argentin kézilabda eddigi leg fényesebb diadalát hozta 2003. január 20. A dél-amerikai válogatott a portugáliai világbajnokság nyitányán 30–29-re legyőzte a későbbi aranyérmes Horvátországot, s hogy senki se hihesse, hogy csak kicsúszott a bravúr, másnap egy pontot szerzett az oroszoktól is. A folytatásban aztán már nem gyűjtött többet az egyre fáradó együttes, s végül krimibe illő izgalmak közepette maradt le a középdöntőről. (Éppen a magyar válogatott előzte meg az argentinokat, s végzett az athéni olimpiára kvalifikáló vb hatodik helyén.) Azóta senki sem veszi félvállról Argentínát, s a horvátországi vb korábbi találkozóin is kiderült, hogy továbbra is töretlenül fejlődik a dél-amerikai válogatott. Igaz, Eszéken csak bravúrközelbe jutottak Eduardo Gallardo tanítványai, s a negyedik forduló előtt már elvesztették esélyüket a továbbjutásra.
A magyar válogatott a Szlovákia elleni viharos döntetlen után a keddi pihenőnapon próbált felkészülni a sorsfordító mérkőzésre, s a mieink láthatón feszülten várták a kezdést.
Ilyés Ferenc első kísérletét blokkolták a dél-amerikaiak, akik Andrés Kogovsek góljával a vezetést is megszerezték. Szerencsére csak átmeneti volt a zűrzavar a magyar csapat soraiban, sőt hamarosan az ellenfél követett el buta hibát, hiszen egy rossz csere miatt emberhátrányba került. A jobb szélen ezúttal kezdőként szereplő Harsányi Gergely egyenlített, majd Császár Gábor értékesített egy büntetőt, s hamarosan Gál Gyula is megszerezte első gólját. A vezetés megnyugtatta csapatunkat, amely ezúttal is jól védekezett, s Fazekas Nándor is remekelt a kapuban.
Szerencsére csak ritkán fordult elő, hogy a magyar játékosok nem boldogultak Argentína kellemetlen, nyitott védekezésével, általában megtalálták a helyzetekhez vezető utat, s ezúttal többnyire értékesítették is a ziccereket. Utoljára 4–3-nál volt szoros a mérkőzés, ekkor Császár második értékesített hétméteresével megkezdte a szökési manővert Hajdu János együttese, s hamarosan elhúzott (15–5). Iváncsik Gergő remekelt, s időközben a szövetségi kapitány forgatta a csapatot. A cserepadról érkezők is hamar felvették a mérkőzés ritmusát: Mocsai Tamás például még be sem melegedett, amikor már két gólnál tartott. Zubai Szabolcs féken tartása is jelentős gondot okozott az argentinoknak.
A félidei kilencgólos magyar vezetés után már csak azért kellett aggódnunk, hogy a második félidő elején is ugyanolyan koncentráltan játsszon válogatottunk, mint az első harminc percben. Nos, ezúttal nem volt említésre méltó hullámvölgy, Magyarország végig kézben tartotta a mérkőzést.
Ezzel eldőlt, nemzeti együttesünk bejutott a zágrábi középdöntőbe, s ha a csoportmeccsek utolsó napján szerencséje lesz, s maga is tesz a sikerért, remek pozícióból várhatja a folytatást. Az lenne a legkedvezőbb, ha a románok legyőznék Szlovákiát, a mieink meg az olimpiai bajnok Franciaországot – ez esetben négy ponttal kezdhetné a magyar válogatott a középdöntőt.
