Azt persze nem tudjuk hitelt érdemlően, volt-e marihuána abban a szívásra alkalmas pipában, amelyet Michael Phelps a kezében tartott, ám ez édes mindegy. Ha nagy sztárokról van szó, a látszattal is megelégszenek azok, akik egyébként roppant kényesek az emberi jogokra. Mert miközben a világ jobbik felén mindenki évszázadok óta esküszik az ártatlanság vélelmére, a Pekingben nyolc aranyat bezsebelő úszózseni esetében az ítélkezésnél fel sem vetődik, hogy a corpus delicti, azaz az üvegecske önmagában megerősíti-e a vádat. A News of the World közzétett egy fotót, s máris beindult a gépezet. A NOB előbb elítélte Phelpst, majd bocsánatkérése után kijelentette, éppen olyan nagy sportoló, mint volt; az egész (sport)világot rettegésben tartó doppingrendőrség (WADA) amerikai szekciójának irányítója azt fejtegette, mi lenne, ha az ellenőrzés kábítószer-fogyasztást mutatna ki nála; a szponzorok pedig fennhangon közölték, hogy meggondolják az úszó jövőbeni támogatását. A fejleményeket csak megfejelte Richland megye seriffje, nyomozást indítva az ügyben, s vádemelést helyezve kilátásba arra az esetre, ha bebizonyosodik: nem volt üres az üvegcse. Mindenki teszi tehát a dolgát a XXI. század nyilvánosságának íratlan szabályai szerint, Michael Phelps sem kivétel, szánja-bánja (egyelőre csak a látszatra épülő) bűnét, keményen ostorozza önmagát, tán még szőrcsuhát is öltene, főként, ha főszponzora az úszódresszek mellett azt is forgalmazna. A kérdést pedig, hogy a magánélet megvehető-e „szép új világunkban”, egy másik hír élesebben veti fel: a doppingrendőrség új szabályai arra kötelezik a sportolókat, hogy három hónapra előre, órára lebontva adják meg programjukat, másként: a hatósági vegzálást is iktassák be napirendjükbe. Meggyőződésem, nincs az a bűn, amelynek bizonyítékok nélküli üldözése indokolttá teheti a magánszférába való beavatkozást, ugyanakkor elismerem: nézetemet túlhaladta a gyakorlat (meg az idő…). A botrány kipattanása előtt néhány nappal egyébként Michael Phelps részt vett egy, a sport társadalmi hatásairól tanácskozó fórumon. Hogy aztán az elméleti háttérrel a tarsolyában saját bőrén tapasztalja meg – a gyakorlatot.
