Amikor a 2008-as aranycsata utolsó meccsén 131–92-re (tehát tulajdonképpen tönkre) verte a Keleti főcsoport legjobbja a nyugati elsőt, június 17. volt, egy szép nyári nap. Akkor már a világ legrangosabb kosárlabda-bajnokságának számító profi liga egyik legészakibb helyszínén, Bostonban is jó idő volt, nem úgy, mint most, a tél kellős közepén. Ezúttal viszont még inkább jött a nép a nagy rangadóra, amelynek a házigazda Boston Celtics 12, a vendég Los Angeles Lakers pedig négymérkőzéses győzelmi sorozattal a háta mögött vágott neki: 18624 volt a hivatalos nézőszám, ami természetesen telt házat jelentett.
Szoros összecsapást láthatott a nagyérdemű (kétszámjegyű különbség nem is alakult ki), és a végkifejlet alapján kijelenthetjük, ennél jobb meccs nem is kell, mert egyetlen ponttal dőlt csak el a nagy presztízscsata, ráadásul hosszabbításban. A helyszínen szurkolók legnagyobb része azonban aligha távozott elégedetten a hat perc híján három órán át tartó gigászi küzdelem befejeztével, ugyanis Lamar Odom büntetőjével végül a Lakers nyert 110–109-re. A nevezetes egypontos után egyébként még 16 másodperce maradt a címvédőnek a válaszra, amely alatt kétszer kísérleteztek a Kelták rádobással – hiába.
Annak ellenére, hogy a mindig termékeny Kobe Bryant és Pau Gasol is többet dobott nála, a meccs hőse nálunk Odom, és nem csak a mindent eldöntő találat miatt: a rutinos, 30. évében járó erőcsatár idénycsúcsot ért el a maga 20 pontjával. Ám ennél is fontosabb, hogy ő került a kezdő ötösbe a január utolsó napján térdsérülést szenvedő center, Andrew Bynum helyére, de neki nem ez a posztja, mivel öt centivel alacsonyabb és 25 kilóval könnyebb, ami azért rengeteget nyom a latban a palánk alatt. Odom mozgékonysága viszont a mezőnyben sokat számít: hat lepattanója mellett kiosztott három gólpasszt, szerzett két labdát, sőt dobott egy hárompontost is.
Ő volt tehát a meglepetés – pedig ha a tavalyi nagydöntő már emlegetett utolsó mérkőzését vesszük alapul, nem volt itt semmiféle meglepetés, mivel Bynum akkor is sérült volt, és Odom akkor is kezdett. Az első feldobáshoz felálló tíz játékos kiléte egyetlen helyen változott: a Lakersben a magasbedobó posztján az újabban Phil Jackson által érthetetlenül mellőzött szerb Vladimir Radmanovics helyére Luke Walton került a csapatba, de 33 perc alatt dobott öt pontjával nem sok vizet zavart. A vendégek nem ezzel a változtatással nyertek, hanem a Bryant, Gasol és Odom alkotta tengely remek teljesítményével.
Meg azzal, hogy hajszálnyival – egészen pontosan 2.5 százalékkal, de egypontos meccsen ez is lehet döntő tényező – jobban dobtak, néggyel több labdát szereztek, és hárommal kevesebbet adtak el. Így pedig, akárcsak a két együttes legutóbbi alapszakaszmeccsén, december 25-én, megint a Lakers szakította meg a Celtics hosszú nyerőszériáját: akkor 19-es, most pedig 12-es győzelmi sorozat végére tettek pontot a mérlegüket tekintve a liga első helyére ugró, kulcsemberük kiesése után magukat nagyon összeszedő arany-lilák.
