Újabb magyar bronz
Az egyes volt vasárnap a magyar delegáció szerencseszáma – legalábbis ami a Körcsarnok tatamijait illeti. Az első, kék szőnyegen szerepeltek 81 kg-os cselgáncsozóink, akik kora délutánra kiharcolták a Körcsarnok szurkolóinak osztatlan figyelmét, hiszen hárman – Csoknyai László, Gera Csaba és ifjabb Nagysolymosi Sándor – a negyeddöntőig meneteltek, nem úgy, mint a többi súlycsoport magyarjai.
Fél három tájékán ugyanis – Bor Barna ez időben szenvedett vereséget az orosz Szoszlan Bosztanovtól, a másik nagy esélyes, az Európa-bajnok Hadfi Dániel pedig percekkel korábban búcsúzott – a +100 kg-os kategória nevezési lapjait a 90, illetve 100 kg-osokat felvonultató lista mellé lehetett pakolni, azaz mehetett a süllyesztőbe… Így a hatalmas tapsvihar és buzdítás csupán a „legkönnyebb” triónak szólt.
Pedig bíztunk abban, hogy az idei budapesti világkupa eredményesség szempontjából túlszárnyalja a tavalyit – akkor két bronzérmet sikerült szerezni. Ungvári Attila szombati bronzérmét követően ebben az évben ez csupán öt másodpercen múlott. Ennyi kellett volna Nagysolymosi döntőbe kerüléséhez az argentin Emmanuel Lucenti ellen. A kecskemétiek dzsudokája 4 perc 55 másodpercig vezetett egy vazarival, ám a dél-amerikai ipponnal fordított.
„Már nyeregben éreztem magam, kiengedtem, és ezt ellenfelem könyörtelenül kihasználta” – kommentálta a történteket a férfiszakág-vezető fia. A finálé helyett tehát következhetett a bronzmérkőzés Csoknyai ellen, aki a nap folyamán immár másodszor akadt össze magyar riválissal: a vigaszág első fordulójában Gera ellen lépett küzdőtérre, de a Honvéd dzsúdósa hátfájására hivatkozva visszalépett. A harmadik helyért azonban – szó szerint – torokszorító harc folyt, amelyben a paksi Atomerőmű SE indulója maradt alul, így Nagysolymosi állhatott a dobogó harmadik fokára.
„Most egyenlítettem. Rövid időn belül ugyanis negyedszerre találkoztunk Lacival, és eddig kettő egyre ő vezetett. Még jóval kettőnk párharca előtt azt beszéltük meg, hogy én a fináléba kerülök, ő pedig megszerzi a bronzot. Sajnálom, hogy végül ellene kellett tatamira lépnem, de roppant mód örülök a sikeremnek – mondta már vidámabban Nagysolymosi.
A 44. Hungária-világkupa tehát az egy évvel korábbihoz hasonlóan magyar győzelem nélkül ért véget, ám a mieink hamarosan javíthatnak, ugyanis a hét végén Hamburg ad otthont Grand Prix-viadalnak, és itt – a férfiak mellett – már a hölgyek is tatamira lépnek.
