Így van jól – Malonyai Péter jegyzete

Egyetlen mondattal elintézhető a Forbes magazin bejelentése, amely szerint Cristiano Ronaldo a világ első aktív sportolója, aki elérte a bruttó kétmilliárd dolláros karrierbevételt. Rendben van – bólintok rá, s teszem úgy, hogy az összeg a hozzám hasonló átlagpolgárnak felfoghatatlan.

A kívülállónak nem feladata, hogy szálazza a bevétel forrásait, egyébként is ezt megteszi értő kollégám, Gyenge Balázs. Az én (gazdasági) ismereteim szerint elég annyi, hogy megérdemli, megdolgozott érte valamennyi olyan platformon – a futballpályától kezdve a különféle közösségi oldalakig –, ahol mond valamit, hogy CR7.

Már ez a rövidítés is jelzi, hogy nem akárkiről van szó, eredményeinek, díjainak listája több mint tekintélyes, ám ha szóba kerül, nekem egy apróság, számomra sokat jelentő mozzanat ugrik be: ahogyan koncentrál egy-egy szabadrúgás előtt. A kamera ilyenkor mindig közelire vált, a futballista szemén, arcán látszik, hogy fantasztikusan összpontosít. És egyébként is, róla tudni, nem hagyatkozik nyilvánvaló talentumára, hanem dolgozik azért, hogy látszata, eredménye legyen.

A kétmilliárd dollár (pontosan: 2.09, nettó 1.2) átlagos futballistakörökben is enyhén szólva tetemes összeg, s újabb bizonyítéka annak, hogy a pénz az úr a pályák környékén. Ilyenkor mindig Johnny Haynes esete ugrik be, a Fulham klasszisa volt az első, aki Angliában heti száz fontot keres(het)ett 1961-ben. Akkor törölték el a húszfontos plafont, Haynes pedig számonkérte klubelnökén a korábbi nyilatkozatát, hogy ha nem lenne plafon, száz fontot is adna neki.

A pénz persze óvatos duhaj, nem hajlandó egyik pillanatról a másikra özönleni, ráadásul társadalmi-politikai keretek is kellenek ahhoz, hogy valóban létezzen a piac. Elegendő csak a Haynes idején futballozó magyar klasszisokra, Albert Flóriánra, Göröcs Jánosra, Mészöly Kálmánra, Bene Ferencre, Rákosi Gyulára és a többiekre gondolni, akik győztes meccs után nyolcszáz forintot vehettek föl a kasszánál, azaz körülbelül a 25 százalékát Haynes bérének. Miközben 1962-ben Rákosi a chilei világbajnokságon az Anglia elleni meccsen (2:1) éppen őt kapcsolta ki teljesen. 

Sok minden kell tehát ahhoz, hogy dúsgazdagok legyenek a világklasszisok, ám nincs az az összeg, amelyet ne érdemelne meg, aki révbe ér. Ronaldóra se mondhatja senki, hogy méltatlanul Krőzus, még a megszállott Lionel Messi-rajongók sem.

(Főként, hogy jövőre Messi is kétmilliárdos lehet.)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!