A hátország is erős
Oroszországban is beindult az olimpia után a „szülési láz”, legjobbjaik úgy döntöttek – akárcsak Mohamed Aida és Knapek Edina
– hogy új életet adnak a világnak.Távollétükben és még néhány nagy hiányzónak köszönhetően az orosz második vonal jött el az angyalföldi Láng Sportcsarnokba, a címvédő – de Knapek Edinát értelemszerűen nélkülöző – Honvéd azonban a saját bőréntapasztalhatta, hogy az orosz hátország sem lebecsülendő. Bár az egyéni világranglista-helyezések alapján a magyar bajnokcsapat lényegesen jobban áll, főleg Varga Gabriella 14. helyének köszönhetően, egyedül Varga Katalinnak sikerült a Dinamo Rosztov vívói ellen megtalálni, hogy mit kell kezdeni velük. De neki is voltak gondjai, így végül éppen annyi tust adott, mint amennyit kapott.
A világranglistán most még csak 118. Julia Rasidova őt is legyőzte, akárcsak Varga Gabit és Berta Adriennt, plusz tizenegyes mérleggel zárt, pontosan kiadva végül a két együttes közötti különbséget (45:34) az elődöntőben.
A Rosztov ekkor már túl volt egy negyeddöntőn is, harmadik csatája így a fináléban várt rá a román válogatotthoz hasonló erősségű Steaua ellen.
Egy ellenfele volt előtte a Steauának is: az MTK, amely főleg Mohamed Aida távolléte miatt volt tartalékosabb a szokásosnál. Elsősorban Horváth Andrea plusz hármas produkciójának köszönhetően azonban tisztességgel helytálltak a kék-fehérek, 27:21re maradtak alul a világranglista tizedik Cristina Stahlt is soraiban tudó Steaua ellen.
„Ez jó eredmény, az volt a lényeg, hogy a fiatalok szokták a légkört” – összegzett Solti Antal, az MTK edzője, mielőtt csatába indította tanítványait a harmadik helyért, pontosabban inkább a további tapasztalatokért. Többnyire csak dicséretet kaptak a vívói a Honvéd elleni asszóban, a túloldalon Bernát Zoltán tanítványai csendesebben vigadtak, illetve nem vigadtak, csak az esélyeknek megfelelően adták a tusokat, és 45–26-ra nyertek.
„Új csapatunk van, hiszen Knapek Edina húzóember volt köztünk – mondta a mostani csapat elsőszámú vívója, Varga Gabriella. – Jó, hogy volt ez a viadal, a csapatvilágkupákra is gyakorolhattunk, mivel a válogatott nagy részét mi adjuk.”
Aztán áttértünk arra, mi történt az elődöntőben. „Nem szabad az oroszok ellen rohanni, hanem egy tusra kell vívni, erre korábban rájöttünk. De ahogy egyre nagyobb hátrányba kerültünk, nekem is támadnom kellett, bár tudtam, hogy amúgy veszélyes.”
Így pedig nőttön nőtt a különbség. „Az oroszoknak a Zs-csapata is olyan, mint az A-” – folytatta Varga Gabriella és erre a románok is rájöhettek: 44–39-re alulmaradtak velük szemben a döntőben.
