Ez aztán a fegyvertény!Ez aztán a fegyvertény!
Én is csak keresem a szavakat…
Őszintén: hittek ebben?
Hit nélkül nem érdemes játszani. Persze senki sem neheztelt volna, ha egyetlen mérkőzést sem nyerünk meg a Volán ellen.
Egyet már megnyertek, nem is akárhogy!
Némi szerencsével. A harmadik harmadban időnként már szédelegve cserélgettünk, a szívünk vitt bennünket előre. A fehérváriak csak jöttek, négy sorral jöttek, mázlink volt, hogy nem egyenlítettek.
Szimpatikus őszinteség, de ne hallgassuk el az első két harmadot sem: ekkor lehokizták ellenfelüket. Egyetért a megállapítással?
Hízelgő. Úgy fogalmaznék, hogy ezúttal hamar sikerült felvennünk a ritmust, ez a Volánnak több időbe telt.
A siker titka?
Mindent a megbeszéltek szerint csináltunk, rendkívül fegyelmezetten játszottunk. Voltaképpen ennyi.
Bármennyire morbid is, még jól is jött a csapatnak, hogy Jan Zlocha nem tudta vállalni a találkozót, hiszen a helyette jégre lépő Vitalij Kiricsenko parádésan teljesített.
Kétségtelen. Féltünk, hogy az összeszokottság hiánya visszaköszön abban a sorban, de ezt frissességével, gyorsaságával csodálatosan ellensúlyozta ukrán csapattársam.
Aki kétgólos is lehetett volna…
…ha nem cseréljük el magunkat. Szép gólt lőtt, de sajnos tényleg hatan voltunk a jégen, jól döntött a bíró.
Mind a három góljukat légiós lőtte, rendkívül ponterősek. Ön, mint az Újpest egyik magyar vezéregyénisége, mit szól ahhoz a megállapításához, hogy a külföldiek viszik a hátukon a csapatot?
Nem vitatkozom vele, még akkor sem, ha a jégkorong igazi csapatjáték. Inkább azt emelném ki, hogy hatalmas öröm öt ilyen nagyszerű mentalitású, remek játékossal együtt készülni egész évben, sokat lehet tőlük tanulni.
Hogyan tovább? Ki lehet pihenni a látható fáradalmakat csütörtökig?
Nem lehet… Remélem, legközelebb még többen jönnek ki a Megyeri útra, játszunk még legalább két jó meccset. Nekünk minden mérkőzés ajándék a fináléban.
