Megáldva tudással és sok szeretettel
Voltak, akik látták, voltak, akik nem, hogy amíg Rózsavölgyi István tiszteletére szólt a Himnusz a tatai atlétikai pályánál, néhány csepp eső esik az égből. De akik nem látták, talán azok is érezték, hogy az égi áldás szelíden jelen van azon a napon, amelytől fogva a világ egyik legszebb pályája a világ egykori legjobb ezerötszázas futójának nevét viseli.
„Ne hatódj meg, mert én is meg fogok – mondta Móna István öttusázó olimpiai bajnok Rózsavölgyi Istvánnak. – A te, hadd ne mondjam, milyen edzéseidtől fél percet fejlődtünk fejenként, az 1963-as világbajnokságon sikerült a szovjeteket megvernünk. Isten éltessen sokáig!”
A hétfőn nyolcvanadik születésnapját ünneplő Rózsavölgyi Istvánnak, bár világcsúcstartó volt, nem adatott meg, hogy eljátszszák neki olimpián a Himnuszt. Helyette nemcsak világbajnoki, hanem olimpiai aranyéremhez segített másokat: az öttusacsapat tagjait.
„1956-ban kimentem edzeni, rám lőttek, az olimpiára elfogyott belőlem az energia – idézte fel az egykori nagy időket az 1960-as játékokon bronzérmet nyerő Rózsavölgyi István. – Hetvenhatban ideköltöztem Tatára, nagyon jó itt.”
Az edzőtábor egykori szakmai vezetője a város mwegbecsült polgára lett, a polgármester szavai szerint: „A saját életével példát mutatott arra, hogyan kell dolgozni. A tudást és a szeretetet továbbadta, és ő lett a Máltai Szeretetszolgálat leggyorsabb ételkihordója is.”
A születésnapján egészséges arcát mutatta a magyar atlétika, sok-sok gyerek elindult az 1500 méteres versenyen, úgy bekezdtek, hogy a sok köszöntő gyűrűjében a korábbi világrekorder alig tudott ellépni előlük. Ők még nem tudták, hogy a középtávon nem az elején kell a leggyorsabbnak lenni.
