Nagyhajó, nagy célok

Kilencen a fedélzeten. Olajozott gépezetként működnek, bár a szél lehetne egy kicsit erősebb – pontosabban fújhatna legalább minimális szél… Túlzás lenne azt állítani, hogy a balatonfüredi kikötőben nyüzsögnek az emberek, hűvös van, nem kifejezetten vitorlázóidő, de ők nem bánják, hiszen alig várták már, hogy kitavaszodjon, hogy újra hajóra szálljanak. Az AC Sailing Team tagjai külön-külön is bizonyítottak már (elég, ha csak a két korábbi olimpikont, Goszleth Marcellt vagy Eszes Tamást említjük), s bár most teljesen más a feladat, mint a kis hajók esetében, a rutinos tagok simán megoldják.

„Hasznosítani tudjuk az olimpiai osztályokban szerzett tapasztalatainkat, de ez teljesen más műfaj, itt nem kell annyi mindenre figyelnie az embernek. Mindenkinek megvan a saját feladata, és arra kell maximálisan koncentrálnia. Ezért is lényeges, hogy összecsiszolódjunk, és a lehető legjobban felkészüljünk arra a helyzetre, amikor megmérkőzhetünk a sportág krémjével” – mondta Goszleth, arra utalva, hogy a távlati tervek között természetesen az szerepel, hogy megméressék magukat az RC44-es mezőnyben. A hajó ugyanis alapvetően arra készült, hogy saját osztályában versenyezzen. Karbontest, a legmodernebb kötélzet és vitorlázat – egy ilyen „gyönyörűség” értéke körülbelül 500 ezer euró, ami azért nem kevés, sőt… A tulajdonos és kormányos Láng Róbert be is vallja, volt már pillanat, amikor megbánta, hogy megvette: „Minden hajót megbán az ember, ez valahol természetes. De ez a szenvedélyem, és kilencven százalékban örömet szerez, ami mindennél fontosabb. Az idén a fő cél a Kékszalag, amelyen a győzelemre is van esélyünk, amihez persze jó szél is kell.”