Az Euroliga 18 éves történe tében csak egyszer fordult elő, hogy Spanyolország lehetett a házigazdája a kupasorozat négyes döntőjének. Egészen 1993-ig, azaz a viadal második esztendejéig kell visszaszaladni az időben, hogy felidézhessük: az említett év márciusában Llíria városában, nyolcezer(!) néző előtt a spanyol Dorna Godella Valencia hosszabbításban, amelyet 11–3-ra nyert meg, 66–58-ra legyőzte az olasz Societá Ginnastica Comensét, és lett kupagyőztes. Egy évvel korábban is a hispánok örülhettek, mert az Euroliga első négyes döntőjétben is a Valencia diadalmaskodott az olaszországi Bariban, mégpedig a Dinamo Kijev legyőzésével. Azonban 1993-tól kezdve spanyol együttesnek nem sikerült a sorozat első helyén végezni, ehhez talán a legközelebb a Getafe állt, amely az 1998-as fináléban a Bourges-tól szenvedett vereséget a torna utolsó találkozóján.
Salamanca sportdiplomáciai bravúrt is végrehajtott azzal, hogy megrendezheti a 2009-es döntőt, hiszen szakmai berkekben sokan arra számítottak, hogy a nemzetközi szövetségnél remekül lobbizó Jekatyerinburg lesz a befutó, ám mégsem így történt, a története során először a legjobb négybe kerülő Avenida lett a házigazda. Ennek a legkevésbé a soproniak örültek, hiszen azt már korábban tudni lehetett, hogy a magyar bajnok mindenképpen a Salamancával találkozik az elődöntőben, viszont azt csak sejteni lehet, hogy milyen pokoli nehéz lesz saját csarnokában legyőzni a rendezőt. Erről van némi fogalmuk a pécsieknek, akik a csoportmeccsek során és a negyeddöntőben is szembesültek azzal, hogy milyen az, amikor a spanyoloknak „megfújják” a hazai pályát. Persze a final four egészen más kávéház, abban bízhatnak Honti Katáék, hogy a televíziós közvetítéseknek hála, a világ szeme láttára nem lejt majd annyira a Sánchez Paraíso sportcsarnok csillogóra suvickolt parkettája…
Európa figyel és találgat, vajon melyik csapat hódítja el a trófeát, ám biztosat jósolni vagy tippelni egyelőre senki sem tud. Nem véletlenül, némi túlzással azt lehet mondani, hogy négy, megközelítőleg azonos erősségű együttes vág neki a tornának. Ha mégis latolgatni kellene, akkor csak a játékoskereteket és a neveket nézve a két orosz sztáregyüttes tűnik a legerősebbnek a kvartettből. A Szpartak triplázásra készül, Rátgéber László pedig arra, hogy a két, Péccsel szerzett bronzérem után egy sokkal szebben csillogó medáliát akasszanak majd a nyakába április 5-én. Ehhez lesz néhány szava a bajnokságban is nagy rivális Jekatyerinburgnak meg a Salamanca–Sopron párharc továbbjutójának is. A fő kérdések továbbra is ezek: tud-e triplázni a Szpartak, és Euroligát nyerni Rátgéber László?; 2003 után másodszor is nyer-e a Jekatyerinburg?; bemutatkozásként beverekszi-e magát a döntőbe a Salamanca?; és ami minket, magyarokat a leginkább izgat, a négyes döntőbe történelmi sikert elérve bejutó Sopron képes lesz-e azt a megilletődés nélküli jó játékot játszani, mint az idáig vezető úton, és ezáltal újabb rekordot elérve meccset nyerni?
Vasárnap délutánra minden kiderül.
